Paradise Lost - Greg
[2010-08-16] - Hajas

Ez a cikk se fogja forradalmasítani a rock újságírást, az hétszentség. Amikor megtudtam, hogy a Szigeten interjúzhatok és találkozhatok a kedvenc Paradise Lost tagommal, Greg Mackintosh gitárvarázslóval, már előre örültem, hogy ő lehet a következő áldozata személyeskedő rovatomnak. Ez végül is ugyan megtörtént, de egyrészt Greg hiába volt velem jófej, barátságos, meg minden, azért mégsem az a szófosó típus. Másrészt sajnos csak pár percre sikerült megkapnom a Mestert. Azért én becsületesen leközlöm a beszélgetést, meg amúgy is bízom benne, hogy annyira nem lett katasztrófa a végeredmény.

A Paradise Lost ’88-ban alakult. Még mindig ugyanazt a szenvedélyt érzed a zenekar iránt, mint a korábbi években?

Aha, a Paradise Lost fontosabb nekem, mint bármi. Az életem része. Egybeforrt velem, szóval igen.

Biztos sok népszerű zenekart ismertek. Kik voltak a legjobb arcok és a legellenszenvesebbek?

Hú…

(Itt jegyezném meg, hogy Nick Holmes énekes is jelen volt az interjún. Ő elmondta, hogy a holland Gore volt a legellenszenvesebb csapat. Nick szerint a zenekarok 99 százaléka kedves arcokból áll, de ez a holland banda kivétel volt. Hozzátette még, hogy a kis zenekarok még bizonygatni akarnak, és minél ismertebb egy banda, annál normálisabb arcokból áll. - Hajas)

Ha van kis szabadidőd, miket hallgatsz mostanában?

Mostanában azokat hallgatom, mint 16 éves koromban. Discharge, Napalm Death, Autopsy, meg ilyeneket. Visszatértem a gyökereimhez.

Tényleg? Pedig a zenétek nagyon távol áll ezektől…

Ja, ez igaz. Viszont hallgatok egy csomó minden mást is, de ez így van rendjén. A komolyzenét is szeretem.

Ki a kedvenc gitárosod?

Nemigen van ilyen, nem szeretek gitárosok miatt zenét hallgatni. Inkább a dalokra figyelek. Néhányan tudnak nagyon jól riffelni, mint Tony Iommi, vagy szólózni, mint Zakk Wylde, de inkább a számokra figyelek.
Tony Iommi amúgy a legjobb metal gitáros szerintem. Ismered őt? Jó fej?

Találkoztam vele, de nem tudom megmondani, hogy jó fej, vagy sem, mert nem igazán ismerem. Amikor Dél-Amerikában turnéztunk, párszor találkoztunk vele, és rendes volt velünk, de igazából nem ismerem.

A zenétek nagyon pesszimista. Te magad ilyen vagy a magánéletben?

Tudok az lenni, de nem jobban, mint bárki más. Tipikus észak-angol dolog: mielőtt bármi megtörténne, már egyből a legrosszabbra gondolunk. Ez viszont gyakran afféle fekete humor is szokott lenni nálunk.

A barátaid és a családod hogy írna le Téged?

Talán kedvesnek, de egy kissé heves természetűnek.

Jó haverok vagytok a bandában, vagy csak a turnébuszban és próbákon látjátok egymást?

Legtöbbször csak turnén és a próbateremben, de ez azért van, mert rengeteg koncertet adunk. Egy ilyen próba eleve több órás, tehát látjuk eleget egymást. Múlt hétvégén mondjuk azért összefutottunk Londonban, és kocsmáztunk egyet.

Mi a legfontosabb egy nőben: a külső, vagy a belső?

Nyilván az az elsődleges, hogy emberileg passzoljunk egymáshoz. Ha csak a külső számítana, az egy éjszakánál nem tartana tovább. Ha egy életre tervezel valakivel, ahhoz az kell, hogy egyben jó barátok is legyetek, tudod.
Hiányzik a családod, amikor koncerteztek? Nehéz otthagyni őket?

Nagyon nehéz. Ez a legrosszabb dolog a turnézásban, mármint nem látni a srácokat meg a feleségedet.

Hazudnál a bíróságon egy haverod kedvéért?

Nem. Inkább akasztófára küldeném.:)

Hajas


Az előző Paradise Lost lemezről itt írtunk.
Belehallgatáshoz pedig itt a Myspace-es oldaluk.