Ne légy birka! (merengő)
[2010-07-30] - Hajas

Nem érzem demagógnak magam, ha azt mondom: ezt az egész rock újságírást - vagy inkább firkászást - vegytiszta szerelemből kezdtem el csinálni. Akkori, 22 éves fejemmel nagy naivan azt hittem, hogy ha összehozunk egy olyan online metal újságot, amit sokan olvasnak, az hatással is lesz hazánk keményzenei életére. Meg akartam/akartuk mutatni az undergroundban rejlő értékeket, a műsoros CD vásárlások fontosságát, beintve mindennek és mindenkinek, ami ezek ellentéte. Mai fejjel szánalmasan butácskának, vagy ami még találóbb kifejezés: nevetségesen idealistának látom akkori önmagam.

A rocker ugyanis nem gondolkodó lény. Köszöni szépen, elvan a langyos vízben, és inkább Ossian, Akela vagy Depi koncerteken fetreng részegen, mintsem elmenjen mondjuk egy ultra zseniális Watch My Dying, Sear Bliss vagy Salvus bulira. Ha külföldi kedvenceire kerül sor, akkor se lát túl az Iron Maiden, a Metallica, vagy nagyon-nagyon jó esetben a Slayer világán. Fel se merül benne, hogy minél többet megtudjon a műfajról, mélyen beleásva magát a földalatti mozgalom szépségeibe: fanzine-ek olvasásába, minél több zene megismerésébe, és persze kedvenc zenekarainak támogatásába egy hanghordozó vásárlásával.

Még mindig látnék egy nagyon-nagyon minimális esélyt arra, hogy a rockerség ne a birkaszellemről szóljon, de ehhez az kéne, hogy más médiumok is egyetértsenek velem. Több teret kéne ugyanis adni az igazi értékeknek a kemény zenékkel foglalkozó újságokban valamint rádió- és TV műsorokban. Azoknak a muzsikáknak, amit nem megélhetési rockerek adnak elő, hanem közülünk való zenefanatikusok. Erre viszont zéró esélyt látok. Akik ezeket a lapokat vagy adásokat szerkesztik, rendre nem látnak tovább a szempillájuknál. Rosszabb esetben még kimondottan akadályozzák is annak a munkáját, aki a zene iránti szerelemből és tiszteletből állt neki a metal újságírásnak. Kiskakasaink jókat kapirgálnak a kis szemétdombjukon. Hú, Bélának hárommal több olvasója van, mint nekem, fingassuk meg valahogy!

Ezzel persze távolról sem azt akarom mondani, hogy a magyarországi metal rajongók csak emiatt nincsenek képben, és amúgy marhára bújnák a szaklapokat vagy a kemény zenei műsorokat, hogy minél több csapatot megismerjenek. Ha valaki kőegyszerű, és fontosabb neki a haverok követése, mint az önálló ízlés kialakítása, azon valóban nehéz változtatni. Amikor meglátok a városban egy részegen csapkodó-üvöltöző, PVC dzsekis, Puma cipős Mauglit, egyből fognám az ollót, hogy levágassam a hajam, még a gyanút is elkerülendő, hogy ezekhez tartoznék bárki szerint is. Az ilyeneket valószínű már csecsemő korukban is csúzlival etették - pedig másoknak is nehéz életük volt, mégse csúsztak le. Ellenben futottam már bele olyanba, hogy 30 körüli, halál értelmes, diplomás, könyvelőként melózó rocker srácnak - akivel tényleg bármiről el lehet beszélgetni, mert van agya - a Junkies a kedvenc magyar bandája. Hihetetlen, nem? Nem kívánok ízlésfasisztának tűnni, de azért érted...

Ha ennél is jobban belemennénk, akkor már olyan, messzire vezethető kérdésekbe is belebonyolódhatnánk, mint hogy nem kéne elhessegetni az önálló gondolatokat az élet semmilyen terén. Inkább nézzenek hülyének, mintsem elnyomd az egyéniségedet pusztán azért, hogy másoknak megfelelj; de említhetném a totális közhelyszerű, mégis ezer százalékig jogos mondást: ne légy birka!

Hajas