Son Of Aurelius – Gonoszság az univerzum legmélyéről
[2010-07-09] - dzsi

Valamikor az év első harmadában figyeltem fel a kaliforniai, Son Of Aurelius nevű fiatal bandára, akiknek pillanatok alatt kattantam rá fogós, neoklasszikus ízekkel díszített tech death-jére. Mivel alacsony életkoruk ellenére egy meglepően színvonalas és jól megírt debütlemezzel toppantak elő a semmiből, gondoltam felkeresem őket e-mailben néhány kérdéssel, amelyekre nem kevés abajgatás után Cary Geare gitáros válaszolt.

Először is, kérlek, mutasd be a zenekart, és részletezd néhány mondatban az alakulásotok körülményeit!

A Son Of Aurelius nevű banda vagyunk, bő egy éve létezünk. Közös ismerősök lévén találtunk egymásra, hogy összehozzunk egy stúdióprojektet, mindössze néhány dal erejéig, de annyira szórakoztatóan sült el a dolog, hogy rájöttünk: valódi zenekarként is folytatnunk kellene.

Korábban zenéltetek más csapatokban is? Azt tudom, hogy Chase Fraser régebben a már feloszlott Animosity soraiban nyűtte a húrokat.

Mindannyian megfordultunk néhány projektben, de Chase-t leszámítva egyikőnk sem zenélt hagyományosnak tekinthető formációban.

A The Farthest Reaches az első teljes lemezetek. Mennyi ideig zajlott a dalszerzés, illetve a felvételek, és úgy egyáltalán mit tudnál mondani a korongról? Nagy kihívás volt összehozni, vagy kiráztátok csuklóból?

A lemez megírása néhány hónapot vett igénybe. Tulajdonképpen arról van szó, hogy egy fél év leforgása alatt felhalmozódott annyi dal, amennyi elegendőnek bizonyult egy teljes album rögzítéséhez. Amint meglett a tíz szerzemény, úgy döntöttünk, hogy ideje a stúdió felé venni az irányt. A felvételek összesen tizenöt napig zajlottak. Határozottan nem csuklóból ráztuk ki, keményen kellett dolgozunk, hogy annyira minőségi munkát végezhessünk, amennyire az csak lehetséges a részünkről. Az egyik legfontosabb dolog, amit a felvételek alatt megtanultam, hogy sohasem lehetsz elég felkészült és gyakorlott az ilyesmihez.

Egyébként mióta játszotok a hangszereiteken? Van bármelyikőtöknek zenei irányú képesítése? Csak azért kérdezem, mert igencsak fiatalnak tűntök, a dalaitok ennek ellenére meglehetősen technikásak.

Én nagyjából tíz éve játszom, autodidakta módon sajátítottam el a gitározás fortélyait. Mindannyian vettünk órákat itt-ott, Spencer (dob) és Max (bőgő) a suliban együtt játszottak egy jazz zenekarban. Max később járt a Berkeley-re is (az egyik legnevesebb zeneakadémia az államokban – dzsi) egy vagy két félévig, de nem szerezte meg a hivatalos képesítést, mint ahogyan egyikőnk sem.

Jól gondolom, hogy a nevetek szoros kapcsolatban áll egy római uralkodóval, akit Commodusnak hívtak? Miért éppen ezt a nevet választottátok? Van valamiféle mögöttes története?

Igen, a banda neve valóban egyfajta utalás Commodusra, aki Marcus Aurelius fia volt. Fennmaradt néhány egész érdekes történet Commodus kapcsán, amellyel az énekesünk, Josh Miller hozakodott elő, mi pedig megfelelőnek találtuk ezeket arra, hogy összekapcsoljuk a zenekarral, de erről bővebben a következő kérdésnél.

Rengeteg további mitológiai vonatkozást és utalást látok a címekben valamint a dalszövegekben (és a borítón). Tudnád kicsit részletezni, hogy konkrétan miről is van szó a Ti szemszögetekből?

Amint említettem, leginkább Josh dominált a szövegek, és a koncepciót érintő kérdések terén. Nos, a The Farthest Reaches mögötti történet a következőképp fest: a mondák szerint Aurelius fiát – aki természetesen Commodus – egy szellem az univerzum legeslegtávolabbi pontjából óriási hatalommal ruházta fel egykoron. Ez a spirituális lény mérhetetlenül gonosszá, ráadásul többé-kevésbé megállíthatatlanná is tette Commodust, aki ezzel az emberek felett állóvá vált, akár még az istenek erejével is képes volt harcba szállni. Commodus ezt az említett, pusztító erejét engedi szabadjára a legtöbb dalban, kiváltképp a címadóban, amelyben egyenesen Zeus-szal száll harcba, és le is győzi.
Nem egy tipikus death metal borító díszíti az albumot. Miért döntöttetek a jelenlegi, szerintem valamelyest fantáziadúsabb grafika mellett, a megszokott „vér és bél”, illetve „pusztuljon a világ” tematikájú külcsín helyett?

Abban mindannyian egyetértettünk a borító ötletét illetően, hogy nem egy tipikus death metal külcsínt szeretnénk. Mindenképpen világosabb színekben és jól elkülöníthető stílusban gondolkodtunk, de olyan formában, hogy az ne legyen túl realisztikus, és digitális utómunkára se legyen szükség. Rengeteg elképesztően jó borítóval lehet találkozni a death metal világában, de ezek kezdenek mindinkább ugyanolyanok lenni. Ennél egy kicsit különlegesebb végeredmény volt a cél.

Egy vadiúj kiadó, a Good Fight Music igazolt le benneteket, ráadásul a ti lemezetek a legelső kiadványuk az új Cancer Bats korong mellett. Ahogyan én tudom, a korábban a Ferretnél dolgozó Carl Severson alapította, tehát egyfajta komoly hozzáállás már elvárható a részükről. Hogyan kerültetek kapcsolatba velük, illetve miért választottak titeket?

Az, hogy a Good Fight szerződtetett minket, óriási tapasztalatokkal szolgált nekünk, illetve hatalmas lehetőségnek gondoljuk mindezt. Carl Severson keresett meg minket, aki valóban a Ferretet vitte a korábbiakban. Hallotta néhány nótánkat, és marhára megtetszett neki a zenénk. Ekkorra már megvolt a borító és a komplett lemezanyag is, így minden készen állt egy gyors megjelenésre az új kiadójánál. A mai napig totál le vagyunk taglózva attól, hogy az ölünkbe hullott ez a nagyszerű lehetőség!

Ha már itt tartunk: profin végzik szerinted a munkájukat? Konkrétan miben segítenek nektek?

Igen, a professzionalitás mindenképpen az egyik első dolog, ami eszembe jut a Good Fight kapcsán. Minden hajszálpontosan, előre meg van tervezve náluk, emellett egy olyan csapatról beszélünk, amelynek minden tagja óriási zeneipari tapasztalatokkal bír. Az egyik legnagyszerűbb dolog az együttműködésünkben az, hogy mennyire odafigyelnek ránk, és hogy mennyire közvetlenek. Erőn felül teljesítenek, hogy minden adódó problémát idejében megoldjanak, és mindenkivel folyamatosan tartják a kapcsolatot, ami teljesen családias érzést nyújt. Egyébként elég intenzív promóciós munkát végeztek az érdekünkben mostanság – baromi jó érzés látni magunkat magazinokban, és itt-ott a neten. Ezen kívül – természetesen az album megjelentetése mellett – rengeteget segítettek a turné szervezésében is.

A Myspace-etek szerint májusban volt néhány koncertetek a Whitechapel társaságában. Hogy sikerültek a bulik, illetve milyen volt a közönség reakciója? Átjött élőben is, amit csináltok?

A Whitechapel turné nagyon mókás volt, bár rendesen beszartunk az elején, amikor ráeszméltünk, hogy mennyi ember fog minket látni estéről-estére. A programunkat elég jól sikerült lenyomni minden alkalommal, annak ellenére, hogy nem egészen a mi közönségünk volt jelen a bulikon úgy általánosságban. Azért mindig megtaláltuk a módját, hogy jól érezzük magunkat, illetve minden este akadtak olyan arcok, akik szintén jól mulattak a műsorunk közben.

Elítélendő magatartás számodra, ha valaki ebben a régióban vásárlás helyett inkább letölti a lemezeteket, azonban minden lehetséges módon terjeszti a híreteket az ismerősei körében? Konkrétan azért kérdem, mert ahogy láttam, a Good Fight webshopban mindössze 18 dollárért (~4100 forint) vásárolható meg az albumotok egy pólóval együtt, nálunk pedig csak a korong kerül nagyjából 4600 forintba, nem beszélve arról, hogy mennyire nevetségesen le vagyunk maradva tőletek fizetések és gazdaság tekintetében.

Abszolút nem aggódunk a letöltések miatt. A világ manapság így működik, és hülyeség lenne emiatt bármilyen szinten is hepciáskodnunk. Nagyon boldoggá tesz minket, ha bárkinek bejön a zenénk, és a letöltések által talán kijön majd néhány magyar srác a bulinkra, ha felétek járunk.
Mi a véleményed az utóbbi idők zenei trendjeiről, és úgy általánosságban a divathullámokról? Melyek azok, amelyeket kedvelsz, és melyekkel nem szimpatizálsz?

Elég messze állunk attól, hogy bármilyen mainstream muzsikát hallgassunk. Ezek mind a nagyközönségnek készülnek, akár metalban is, mi pedig meghagyjuk az ilyesmit a populárisabb beállítottságú embereknek, de való igaz, hogy a „core” végződésű bandák eléggé átvették az uralmat a metalban az utóbbi években. Nem mondanám, hogy utáljuk a core csapatokat, egyszerűen csak nem hallgatjuk őket túlzottan. A srácokkal inkább a brutálisabb, technikás metal zenekarokra izgulunk.

Melyik közösségi oldalt kedveled a leginkább, illetve szerinted mik a legfőbb előnyei a web 2.0-s alkalmazásoknak? Egyébként a haverokkal lógsz szívesebben, vagy igazi számítógépfüggő kocka vagy?

A Myspace használata elkerülhetetlen szerintem manapság a zenekarok számára. Rengeteg banda robbant be a Myspace segítségével, olyan ez, mint valami előzetes béta teszt, amellyel fel lehet mérni a csapat későbbi, valódi munkájának érdemességét. Remek eszköz arra, hogy bárhová eljuttasd ingyen a zenéd, és elérd, hogy az emberek érdeklődjenek irántad, esetleg ténylegesen rákattanjanak a muzsikádra. Én magam nem vagyok az állandóan gép előtt ülő típus, leginkább e-mailezni szoktam, valamint alkalmanként böngészem egy keveset a közösségi oldalakat, de ennyiben ki is merül ez a dolog.

Ha Te lennél az Egyesül Államok elnöke, mi lenne az a három dolog, aminek a működésén mindenképpen változtatnál az országotokban?

Úgy gondolom, hogy elsődlegesen a Laissez-faire típusú kapitalizmust (az elv lényegében azon alapszik, hogy a kormányzat minél kevésbé szólhasson bele a gazdaságba; az ebbéli viszonyokat döntően a piac határozza meg – dzsi) szüntetném meg teljes egészében, mivel ebben a formában az amerikai óriásvállalatok teljes mértékben azt tehetnek, amit csak akarnak, a részvényesek profitjának megtermelése érdekében – senki sem korlátozza őket semmiben. Nagyon úgy tűnik, hogy Amerika egészségüggyel, energiaszolgáltatással és háborúkkal kapcsolatos problémái így sohasem fognak megoldódni, mivel mindegyik alapvetően egy iparág, és kizárólag a haszon megtermelése a cél, nem pedig az, hogy segítsék az embereket, és hozzájáruljanak a társadalom fejlődéséhez, előrelépéséhez. Szerintem ez háromnál sokkal több megoldandó problémát vet fel.

Mesélnél egy keveset a szülővárosotokról?

Persze. Mindannyian a kaliforniai Santa Cruzban élünk. Ez leginkább egy tengerparti „stoner” közösség, rengeteg szörfössel és főiskolás diákkal. Ideális lakóhely, mert gyönyörű: az egyik oldalról a Monterey-öböl határol minket, a másikról pedig hatalmas vörösfenyő erdők. Mindannyian itt születtünk és nevelkedtünk. Ironikus, hogy nincs igazán jelentős metal élet errefelé, leszámítva mondjuk, hogy barátaink, a Decrepit Birth és a Braindrill is idevalósiak. Leginkább a reggae és a punk rendezvények jellemzőek errefelé.

Kik a legnagyobb kedvenceid?

Főként a Metallica, a Pantera és a Slayer zenéjén nőttem fel. Jó néhány évet igénybe vett, amíg ráéreztem a súlyosabb dolgokra, mint például a Deicide vagy a Cannibal Corpse. Az egyik első, általam megszállottan imádott technikás metal zenekar az Anata volt, innentől kezdve pedig szép lassan megismertem az olyan bandákat is, mint a Necrophagist, a Spawn Of Possession és a Psycroptic. A többiekkel nagyjából ugyanazokat a muzsikákat imádjuk: javarészt old school death metalt, és az újabb, tech death agyrémeket, mint a Gorod és az Obscura.
Szerinted ki minden idők legkirályabb akcióhőse: Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone, vagy Bruce Willis az elgörbült cigijeivel?

Nos, szerintem nincs hatalmasabb Arnold Schwarzeneggernél! A nyolcvanas és kilencvenes években egy életre meghatározóan lefektette, hogy milyennek is kell lennie egy igazi akcióhősnek. Az Terminátor 1-2-t lehetetlen nem szeretni, de a Total Recall (Emlékmás) is jó kis film.

Hogyan jellemeznéd a zenekar tagjait néhány szóban?

Josh Miller – frontember, kockázatvállaló, okostojás. Max Zigman – basszgitár mester, epic szakáll, nemtörődöm. Spencer Edwards – dobmágus, elkötelezett, állandóan éhes. Chase Fraser – bundhuszár, tapasztalt, zenei buzgómócsing. Cary Geare (én) – gitár cuccok, relaxáció, kávéfüggőség.

Végezetül: mik a zenekar további tervei az idei évre vonatkozóan? Ha eszedbe jut még bármi fontos, ne habozz szóvá tenni!

A tervek szerint a nyár folyamán, illetve még ősszel is turnézunk. Emellett július 6-án megjelenhetett a lemezünk deluxe verziója is, ami szintén nagy örömmel tölt el minket! Reméljük, hogy Ti, magyar metal rajongók is adtok egy esélyt az albumunknak, és meghallgatjátok! Ja, és ne felejtsetek el kutatni az új metal bandák után!

dzsi


Az első Son Of Aurelius lemezről itt írtunk.
Belehallgatáshoz pedig itt a Myspace-es oldaluk.