heavymetal.hu - A tizedik évforduló
[2010-07-01] - Hajas

2000. július 1-et mutat a naptár. Ezen a szent napon indult el a heavymetal.hu, amit másodmagammal, még Pumpkinnal kezdtem el csinálni totális rajongásból és szerelemből. Ennek napra pontosan tíz éve. Ilyenkor más lapok elkezdik ünnepel(tet)ni magukat, vagy jobb esetben halál uncsi cikkekben emlékeznek az elmúlt időkre, de én inkább valami mást találtam ki. Úgy gondoltam, megkeresem és meginterjúvolom a már kivált társaimat, mert biztos vagyok benne, hogy jó pár olvasónkat érdekelheti, mi lehet velük. Mivel már rengetegen megfordultak nálunk, és nem akartam teleregényt, így csak azokat az ex-tagokat kerestem meg, akiknek egyrészt meghatározó volt a munkája (relatíve hosszabb időt töltöttek itt, és viszonylag sok cikk fűződik a nevükhöz), másrészt - minek is tagadni - emberileg sem romlott meg velük a viszony. Nagy örömömre senki sem állt negatívan a megkeresésemhez, sőt azt is mondhatom, örömmel tették. Akárcsak én, ugyanis a most következő emberek rengeteget tettek újságunkért azzal a sok jó cikkükkel, amiket a mai napig gyakran böngésznek olvasóink az archívumban.

Hajas



Adamskij

Hogy emlékszel vissza mai fejjel a heavymetal.hu-nál eltöltött időre? Mik voltak a legemlékezetesebb, és ha volt, a legkellemetlenebb pillanataid nálunk?

Soha annyi zenét nem hallgattam egyhuzamban, ez egyértelmű. A mostani időkhöz képest akkor még volt értelme lemezismertetőt írni, és tényleg kihívás volt pár gondolatot vagy ötletet papírra vetni. Nem véletlen, hogy azóta sem lettem újságíró - bár talán egyszer komolyabban nekiállok az írásnak. Emlékezetes, hogy nagyon sok zenekarral személyesen találkozhattam, és közvetlen közelről derül ki igazán, kivel beszélgetsz. A Slipknotot többek között ezért szerettem meg nagyon, Jim Root és Corey is remek fazonok. Per Wiberg (Opeth billentyűs, korábban Spiritual Beggars) is közvetlen és érdekes interjúalany volt, viszont az abszolút leg Paavo az Apocalypticából. Annak is örülök, hogy olyan emberekkel is beszélhettem, akikkel másképp nem lett volna lehetőségem - például Dime vagy Garm. Dime távozása volt a legsúlyosabb hír, azt egyszerűen el sem hittem órákig.

Hiányzik még néhanapján a heavymetal.hu-s meló, vagy már nem is nagyon szokott eszedbe jutni?

Hiányozni nem hiányzik, akkor és ott nagyon jó élmény volt, de ma már nem tudnám ugyanazzal az erővel végezni - és hát vannak más dolgok, amelyekkel most foglalkozom. Akkor jut eszembe, amikor egy rendkívül béna cikket olvasok éppen. Ekkor akaratlanul is elkezdek agyalni, hogyan írtam volna meg én.

Érdekelnek még a kemény zenék? Miket hallgatsz mostanában?

Természetesen igen. Sajnos azt kell mondjam, az elmúlt években metalon belül egyre kevesebb a kemény zene. Sajnos egyre kevesebb az eredeti hang és egyre több, egyértelműen pop-rock megoldás kerül át. Általános vélemény, hogy a kilencvenes évek nem kedvezett a metalnak, pedig akkor olyan újító zenekarok feszegették a stílus határait, mint például Death, Paradise Lost, Amorphis, Fear Factory, Life Of Agony, Samael, Emperor, Arcturus. Szóval akkor igenis újat kellett letenni az asztalra, egyébként nem nagyon rúghatott labdába az ember. Ehhez az időszakhoz képest az elmúlt pár év egyértelműen vérszegény ötletekben. Valószínűleg ezzel a véleményemmel nem sokan értetek egyet, ezért is ajánlom figyelmetekbe a Shining nevű norvég jazz bandát. Leginkább a szokásos kedvenceimet hallgatom (Ulver, Paradise Lost, Ihsahn, Burst, Cult of Luna), illetve váltok a régi nosztalgia listámra, vagy a senki által nem ismertekre (Atrox, Red Harvest, Raunchy, Sólstafir). És persze engem is elért a nem-metal hullám: a skandináv nu jazz hullámnak nem tudtam és nem is akartam ellenállni.

Olvasol még minket időnként? Mi az őszinte (!) véleményed a mai
heavymetal.hu-ról?

Ritkán, de ennek nem a mostani stáb az oka - sokkal inkább a megváltozott információ forrásoké. Ha érdekel egy csapat, rákeresek youtube-on vagy myspace-en, esetleg az angol wikipédián, és lőn, ott van minden hír, video, tagok, segítők, egyszóval minden. Szóval míg régen volt egy közvetítő felület a zenekar és a közönség között, ma már nincs ilyen fal és ennek nagyon örülök.
A mai heavymetal.hu egyetlen hibája számomra - bár talán régen is ugyanez volt a helyzet -, hogy a fontos, újító lemezekről kevés szó esik, viszont rengeteg másodvonalbeli csapatról születik cikk. Lehet, hogy rosszul gondolom, de érdemes lenne a mai dömpingben válogatni, és kiszórni a tölteléket - mert rengeteg van.
Másik megjegyzésem a nyelvhelyesség és helyesírás - de sajnos ez tulajdonképp minden magyar webzine-re igaz: a Lángoló Gitároktól kezdve a Shock!-on át a hm.hu-ig. Túl sok helyen, túl sok cikken érezni lehet a kapkodást, ez is a dömping hatása. Mindenesetre további jó munkát kívánok nektek!


Avenger

Hogy emlékszel vissza mai fejjel a heavymetal.hu-nál eltöltött időre? Mik voltak a legemlékezetesebb, és ha volt, a legkellemetlenebb pillanataid nálunk?

Az általam elkövetett lemezkritikákat nem szívesen olvasnám újra, valószínűleg rosszul lennék, talán az interjúkkal és koncertbeszámolókkal ma is tudok azonosulni. Sok jó fej zenésszel és kollégával találkoztunk, remek koncerteken voltunk, de a legemlékezetesebbeknek a szerkesztői találkozók bizonyultak.

Hiányzik még néhanapján a heavymetal.hu-s meló, vagy már nem is nagyon szokott eszedbe jutni?

A "meló" nem hiányzik - a lemezekkel teli postaládával volt azért némi szenvedés de persze jutalom is, néhány kiválóság. Nem szokott eszembe jutni, annak ellenére, hogy vannak, akikkel tartom a kapcsolatot.

Érdekelnek még a kemény zenék? Miket hallgatsz mostanában?

Bár kevesebb ilyesmit hallgatok, természetesen érdekelnek a "kemény" zenék. Ami igazán jó, azt nem lehet kinőni. Mostanában már jóval szélesebb a spektrum. Őrület, ami van.

Olvasol még minket időnként? Mi az őszinte (!) véleményed a mai heavymetal.hu-ról?

Őszintén szólva nem olvasom, ezért nem alkotnék véleményt. Sok sikert kívánok a stábnak!


Bözs

Hogy emlékszel vissza mai fejjel a heavymetal.hu-nál eltöltött időre? Mik voltak a legemlékezetesebb, és ha volt, a legkellemetlenebb pillanataid nálunk?

Nagyon jó időszak volt! A legjobb az egészben, hogy egy jó kis társaságot hozott össze az oldal. Itt nem csak a készítőkre, hanem a olvasókra is gondolok. Már az oldalhoz kerülésem előtt rengeteg zenét hallgattam, és szerencsére sok koncertre is eljutottam. Az írást egy darabig nagyon élveztem, de pár év múlva sajnos a "mennyiségi" írás már nem volt annyira vonzó. Ez persze így megy a médiában, viszont nekem nem feküdt már annyira. Legemlékezetesebb pillanat? A közös találkozók, koncertre járások! Legkellemetlenebb? Biztos volt, de nem emlékszem ilyenre szerencsére!:)

Hiányzik még néhanapján a heavymetal.hu-s meló, vagy már nem is nagyon szokott eszedbe jutni?

Ha nem is konkrétan a heavymetal.hu-s meló, de az írás igen. Néha összefutnak volt heavymetal.hu tagok koncerteken, és persze akkor nagyon lelkesek vagyunk, mindenki újra írni szeretne egy még nem létező oldalon. Nem is csak zenéről, hanem mondjuk filmekről, könyvekről is, vagy bármi másról. Van is, aki ír máshol, más iránt lett lelkes rajongó, de úgy néz ki, nekem egy ideje nincsenek meg az erőforrásaim a dologhoz.

Érdekelnek még a kemény zenék? Miket hallgatsz mostanában?

Mióta otthagytam az oldalt, nem igazán változott a zene repertoár nálam. A post rocknak nevezett dolog az, amit azóta szerettem meg, de a jelenlegi lejátszási listámban ismét nincs ilyen zene. Félévente van nálam egy pár hetes időszak, mikor új (vagy régi) zenéket gyűjtök össze, és azokat hallgatom a következő időben. Ezek között vannak régi kedvencek, de új felfedezettek is. Jelenleg olyan zenéket hallgatok, amiket már tíz éve is szerettem, szóval érdekelnek még a kemény zenék!:) Nevermore, Diabolical Masquerade, Bal-Sagoth, Anathema, Swallow The Sun, ezek szóltak legutóbb.

Olvasol még minket időnként? Mi az őszinte (!) véleményed a mai heavymetal.hu-ról?

Hát nagyon ritkán, mondjuk kéthavonta egyszer. De ez minden zenei médiával így van. Nem követem egy ideje a napi híreket. Ha már rongyosra hallgattam az aktuális zenéket, akkor nézek rá az oldalra (és más oldalakra is) ötlet gyanánt, mit lenne érdemes hallgatni. Úgy látom, az oldal jelenleg olyan, mint régen. Kinézetében legalábbis nem történt változás. Ez persze még nem jelent semmit. Tartalmilag nem nyilatkoznék, mert mint írtam, kéthavonta nézek rá, akkor is inkább a híreket futom át.


Donát

Hogy emlékszel vissza mai fejjel a heavymetal.hu-nál eltöltött időre? Mik voltak a legemlékezetesebb, és ha volt, a legkellemetlenebb pillanataid nálunk?

Nagyon jó emlékekkel gondolok vissza, eléggé fiatalon csöppentem bele a dologba még Avenger révén, és azonnal megfogott a varázsa. Legemlékezetesebb dolgok voltak maguk a szerkesztőségi tagságom, a heavymetal.hu fesztiválok, az hogy olyan zenekarokkal találkozhattam egy-egy interjú erejéig, amiket nagyon bírtam, és így már személyes élmény kötődött hozzájuk. Illetve az akkori heavymetal.hu fórumban is komoly élet zajlott, az írásainkra adott építő és kevésbé építő kommentekből is lehetett tanulni. A legkellemetlenebbek meg hát persze a határidők, hogy folyamatosan legyenek friss hírek, lemezajánlók, cikkek és néha nehéz volt összehangolni ezeket a feladatokat a hétköznapi élettel.

Hiányzik még néhanapján a heavymetal.hu-s meló, vagy már nem is nagyon szokott eszedbe jutni?

Néhanapján hiányzik, mert érdekes volt, de aztán a zeneipar más oldalait is
kipróbáltam, így mondhatni valami mással helyettesítettem a dolgot. Ha nem
is az írás része, de a zenei közege mindenképpen hiányozna a heavymetal.hu-nak. Az itteni melóval párhuzamosan és utána is még két évig a Trollheimen zenekarban pengettem a basszusgitárt, majd a CLS lemezkiadónál dolgoztam másfél évet, ahol a digitális terjesztéssel és külföldi dalok hazai licenszelésével foglalkoztam. Most egy kicsit még a tanulmányaimra koncentrálok, de továbbra is a zene világában tervezek maradni. Egyébként kábé pont egy hónapja voltam a csillebérci Metalfesten dolgozni egy kicsit, szóval még most sem szakadtam el innen.

Érdekelnek még a kemény zenék? Miket hallgatsz mostanában?

Totálisan, a kedvenceim nem változtak: In Flames, Amon Amarth, satöbbi. Az északi dallamos death metal zenéket kedvelem máig is, de zeneileg sokkal nyitottabb lettem, különösen a lemezkiadós munka alatt. Kábé mindenféle zenében meg tudom találni az értékes és élvezetes dallamokat, így a rock, metal zenék mellett azért a pörgős elektronikus zenék is befigyelnek, drum 'n' bass, breakbeat és társaik. A fesztiválokat pont ezért szeretem, mert mindenfajta stílust megtalálsz a különböző színpadokon, így természetesen a fontosabbakat nem fogom kihagyni idén sem.

Olvasol még minket időnként? Mi az őszinte (!) véleményed a mai heavymetal.hu-ról?

Bár már nem mondanám magam rendszeres olvasónak, de havonta egyszer legalább rá szoktam nézni az oldalra, átfutom olyankor a híreket, belenézek pár ajánlóba.
Véleményt mondani azonban nagyon nehéz, de ami elsőre eszembe jutott, az az oldal állandósága. Ez egyszerre a pozitívuma és negatívuma is. Egyrészt magas szinten és stabilan hozza már 10 éve az aktuális stáb a metal világ híreit, másrészt viszont nekem hiányzik a webkettes interaktivitás, hogy a cikkeket, híreket értékelni, kommentelni lehessen, hogy Facebookon, Twitteren lehessen tovább postolni azokat.


downer

Hogy emlékszel vissza mai fejjel a heavymetal.hu-nál eltöltött időre? Mik voltak a legemlékezetesebb, és ha volt, a legkellemetlenebb pillanataid nálunk?

Számomra abszolút pozitív élménynek számít a hm.hu-nál eltöltött közel három és fél év. Mikor bekerültem, még gyakorlatilag azt sem tudtam, hogyan is kell jól felépíteni egy lemezkritikát vagy egy koncertbeszámolót, bár azt hiszem, én voltam az az ember, akinek a legtöbbet kellett kulimunkáznia azért, hogy egyáltalán eljuthasson ilyesmik megírásához. Aztán idővel belejöttem, amit az jelzett leginkább, hogy tőled is egyre kevesebb lebaszást kaptam.:) Ráadásul sokat segített ez a munka a későbbi újságírói karrierem beindításában is. Emlékezetesek voltak a stábtagokkal való találkozók, illetve az a sok jó koncert, amire a heavymetal.hu segítségével juthattam el. Kellemetlenségként talán a sok érdektelen promo CD-t tudnám mondani, amikről muszáj volt írni.

Hiányzik még néhanapján a heavymetal.hu-s meló, vagy már nem is nagyon szokott eszedbe jutni?

Persze, hiányzik, kicsit furcsa újra kívülállóként tekinteni arra az oldalra, amely oly sokáig az "otthonom" volt.

Érdekelnek még a kemény zenék? Miket hallgatsz mostanában?

Még szép, hogy érdekelnek a kemény zenék, ebből sosem fogok kinőni, a hm.hu-t sem azért hagytam ott, mert popzenéről akartam megosztani a gondolataimat másokkal. Mostanában is olyasmit hallgatok, mint eddig. Jelenleg éppen Iron Monkey pörög, emellett az elmúlt hetekben a Crowbar, a Kingdom Of Sorrow, a Pelican és az Omega Massif lemezeit tettem fel gyakran. Meg nagyon jó a trip-hopos Bonobo legfrissebb albuma is, csak hogy említsek valami kevésbé keményet is.:)

Olvasol még minket időnként? Mi az őszinte (!) véleményed a mai heavymetal.hu-ról?

Nekem még mindig a hm.hu az elsődleges metal hírforrás, minden nap ránézek párszor az oldalra, de tény, hogy az elmúlt években kicsit hullámvölgybe került: hírek terén továbbra is baromi erős, ám egyéb anyagok esetében kevésbé. Egy időben nagyon jók voltak az interjúk, mostanság kicsit visszaesett a számuk, mint ahogyan a koncertbeszámolóké is. A heavymetal.hu rákfenéjét hosszú ideje a lemezkritikák jelentik. Erősen érződik, hogy hiába vannak hozzáértő és jó fogalmazói készséggel megáldott emberek a stábban, gyakran kell olyan albumokról írniuk, amelyek egyrészt őket magukat sem, másrészt az olvasók nagy hányadát sem érdekelnek, aminek nem sok értelmét látom. Persze szükség van arra, hogy negatív kritikák is megjelenjenek egy ilyen oldalon, de mondjuk egy noname szingapúri grindcore-black-speed-thrash csapat bemutatkozó demojáról talán fölösleges írni, ha már a kritikus sem bírja magát rávenni, hogy egyáltalán hozzáérjen az old school jegyében direkt kazettán kiadott cucchoz. A másik, hogy a valóban érdeklődésre számot tartó anyagokról szinte sosem jelenik meg úgy írás, hogy az még aktuálisnak mondható, ami alapján az olvasó dönthetne a vásárlás mellett. Mindig csak hónapokkal később jelenik meg egy-egy fontos lemezről kritika, addigra meg már az utolsó mucsajröcsögei rocker is letölthette magának az albumot, és eldönthette magától, tetszik-e neki vagy sem. Ha az oldal a frissességre és az aktualitásra akar törekedni (ahogyan ez a hírek terén meg is történik), akkor ezekben kellene javulnia. Persze mondható, hogy mindenki passzióból csinálja ezt az egészet, de akkor meg főleg nem a tizenkettő egy tucat-dologról kellene irkálni.
Amúgy meg boldog születésnapot az oldalnak, még sok szép évet kívánok „neki”!


Maeguk

Hogy emlékszel vissza mai fejjel a heavymetal.hu-nál eltöltött időre? Mik voltak a legemlékezetesebb, és ha volt, a legkellemetlenebb pillanataid nálunk?

Hú, a metalos éveim legjobbjai közé tartoztak. Ugyan már a kompániához kerülésem előtt 13 évig edzettem a füleimet kedvelt műfajunk muzsikájával, de a hm.hu egy rakat új zenekarral hozott össze, amiket máskülönben még bottal sem piszkáltam volna meg (Becoming The Archetype például). Nyilván az egyik oldalon örül az ember a hirtelenjében rászakadt rengeteg új, meg ismeretlen cuccnak, de némiképp - számomra legalábbis - nehézzé tette az ismerkedést az időhiány. Négy-öt CD-t kellett átrágni egy hét alatt, ami a zsírosan összerakott, skalpoló alkotásoknál okés volt, a trehány ötletekből készített albumoknál viszont maga a tompa oldalú késsel elkövetett torokvágás. Bár azt mondom, ilyen meló teljesidős állásként maga a metal valhalla.
A legemlékezetesebb momentum számomra mindenképpen a Sonata Arctica-val való találkozás volt, és hogy interjút készíthettem az énekes Tony Kakkoval. Ez utóbbit csakis a haevymetal.hu-s tagságomnak köszönhettem, továbbá ez a félórás társalgás azt eredményezte, hogy azóta megismer a backstage-ben/autogramm kérésnél/a közönség sorai közt. Nem tudom, kell-e ennél több egy rajongónak.
A legkellemetlenebb pillanatok az oldal létezéséhez szükséges hírek magyarra fordítása volt számomra. Szükségesek meg minden, de nem kedveltem, Hajas őrmester viszont odacsapott rendesen az ostorral, ha nem termeltünk.:) Ez mondjuk jogos is volt.

Hiányzik még néhanapján a heavymetal.hu-s meló, vagy már nem is nagyon szokott eszedbe jutni?

Igazából azért kellett bedobnom a törülközőt, mivel kiköltöztem Finnországba, és a napi életvitelembe tudtam, hogy nem fog beleférni az oldalhoz tartozó operatív munka. Ugyanakkor itt a TV-ből is metal meg rock zene folyik (nem szó szerint, de tényleg nem viccből mondom). Útszéli fűcsomókból bukkannak elő a metal fesztiválok, a városban látod mászkálni az Amorphis énekesét, Sonata gitárosát...Szóval számtalanszor küldenék beszámolót itteni koncertekről, új zenekarokról. Igen, eszébe jut az embernek.

Érdekelnek még a kemény zenék? Miket hallgatsz mostanában?

Abszolút metal párti vagyok, nem is fog ez megváltozni! Szerintem latymatag farok az, ki puhány elektrofost ont a kocsijából, hétvégén erre rángatózik, meg nem ismeri a számcímeket, mert mindegyik ugyanaz csak különböző remix. Jelenleg Solution.45 pörög itthon, ez az ex-Scar Symmetry énekes új bandája, az Equilibrium is nagyon bejön a maga pagan metaljával, aztán minden dallampártinak súlyosan ajánlom az utóbbi évek legeslegnagyobb hard rock/AOR csapatát Svédországból (H.E.A.T). Ezek mellett a régi kedvenceket is nyomatom (Sonata, Bal-Sagoth, Soilwork, Killswitch, stb).

Olvasol még minket időnként? Mi az őszinte (!) véleményed a mai heavymetal.hu-ról?

Időnként visszajárok, sajna nem olyan gyakran, mint azt szeretném, de megpróbálok valamelyest rendszeres látogató maradni. A híreket mindig a hm.hu-ról szedem össze, mégha egy kicsit le is maradok az aktualitásban. Az ismeretlen csapatok közül pedig (ahogy az tagságom előtt is volt) jobbára a normál aggyal megalkotott zenekarnévvel és albumcímmel ellátottakat olvasom el (pl. Arsonists Get All The Girls nem nyerő). Nem érzek amúgy változást, a srácok mind remekül írnak, bár mindig is ügyes érzékkel választottad ki az esélyes alakokat a jelentkezők közül. Én, mivel általában megpróbáltam egy kis beteg humort csempészni az irományokba, érzek is némi hasonlóságot Angol és a saját alkotásaim között. Szerintem jelen korunk heavymetal.hu-ja nagymértékben hasonlít a 2007-2008-as időkre, mikor még én is hadban voltam. És azt kell, hogy mondjam, ez nem feltétlenül rossz... Kitartás, arcok!


Perkele

Hogy emlékszel vissza mai fejjel a heavymetal.hu-nál eltöltött időre? Mik voltak a legemlékezetesebb, és ha volt, a legkellemetlenebb pillanataid nálunk?

Feledhetetlen évek voltak, az egyszer biztos.:) Sok barátságot is köszönhetnek ennek az időszaknak, többségük a mai napig megvan. Viszont a vége felé már teher volt. Annyi munka volt vele, hogy minden szabadidőmet felemésztette az irogatás, és a többiek cikkeinek rendezése. Sok lett a ’kötelező’ rész.
Legemlékezetesebb pillanatot nehéz kiemelni, több ilyen is volt. Az első telefonos interjú például, amikor a Vomitory gitárosának hívását vártam, de helyette a Falconer énekese köszönt rám. Azt sem tudtam, hova kapjak hirtelen.:) A külföldi szervezők véletlenül felcserélték az időpontokat, de fél óra múlva aztán már tényleg Ulf Dalegren volt a vonal végén. Emlékezetes voltak még a Mike Sifringer-rel vagy Fenrizzel készült interjúk, bár mind a kettő másért. Mike nagyszerű partner volt, vele laza beszélgetéssé alakult az egész, míg Fenriz "lényegretörő" stílusa mellett egyszer-kétszer úgy éreztem "bárcsak lennénk már túl rajta". Egy kedves olvasó meg is jegyezte: "biztos bal lábbal kelt fel reggel az ágyból".:)
Budapesti koncertek közül talán a 2003-as Nevermore bulit emelném ki, míg a külföldiek közül a 2002-es lengyel Thrash em all festivalt, a 2003-as New York-i Slayert, valamint a Cattle Decapitation Poughkeepsie-beli buliját, illetve a 2005-ös Sonic Solsctice-t. Lehet furcsa, hogy nem a nagy nemzetközi fesztiválokat soroltam fel – természetesen azok is örök élmények maradnak, óriási bulik voltak, mind zeneileg, mind társaságilag -, de visszaemlékezésnél mégis ezek a ’kisebbek’ ugranak be elsőre.
Ennyi év után már nincs legkellemetlenebb pillanat az emlékek közt.:)

Hiányzik még néhanapján a heavymetal.hu-s meló, vagy már nem is nagyon szokott eszedbe jutni?

Időnként. Ha egy igazán jó, nekem tetsző lemez kerül a kezembe, akkor hiányzik. Illetve egy-egy koncert után is szívesen ragadnék megint tollat, különösen olyankor, amikor úgy érzem: a szerző a kákán is csomót akart keresni. Írási hajlamomat egy ideje már a sportban élem ki. Ősztől tavaszig intenzív a tempó, nyáron nyugisabb.

Érdekelnek még a kemény zenék? Miket hallgatsz mostanában?

Természetesen! Alapvetően az ízlésem nem változott meg, csak amióta valóban a saját kedvemre hallgathatok zenét – nincsenek "kötelező" promó lemezek –, jut időm más stílusokra is. A reggeli futáshoz elengedhetetlen muzsika az Entombed vagy az In Flames, míg napközben a kollégák és az ügyfelek idegeinek kímélésére blues, acid jazz, bizonyos trance albumok, 70-80-as évek rock zenéi szólnak, majd otthon Agalloch-tól kezdve Edith Piaf-on a Vomitory-ig, amihez épp hangulatom van.

Olvasol még minket időnként? Mi az őszinte (!) véleményed a mai heavymetal.hu-ról?

Ritkán. Más zenei portálokat még ilyen gyakorisággal sem, mostanság tényleg a sport köti le az internet előtt töltött időm nagy részét. Annak nagyon örülök, hogy az oldal még él, hogy mindig vannak, akik tovább viszik.


Sir Pumpkin

Hogy emlékszel vissza mai fejjel a heavymetal.hu-nál eltöltött időre? Mik voltak a legemlékezetesebb, és ha volt, a legkellemetlenebb pillanataid nálunk?

Elsőként talán az jut eszembe, hogy kitöltötte a napomat. Azt nem mondom, hogy fárasztó volt a dolog, de a nap minden szakában volt valami teendő vele. Reggel felkeltem, és elindultam híreket vadászni, majd kimásoltam azokat kedvenc 'to-do.txt' állományomba, és elkezdtem őket fordítani. Kezdetben nagy műgonddal, később kissé szabadabb értelmezésben. Aztán frissítettem a honlapot... Akkoriban még nem tartalomkezelő rendszerre épült a heavymetal.hu, a már nem aktuális dolgokat kézzel kellett áthelyezgetni az archívumba. Ment a levelezés, a feladatok szétosztása, a kapcsolattartás, majd jött a délután, és már féltem, hogy hogyan fogok valami frisset és üdítőt írni az asztalon sorakozó lemezekről. Negatív élmény az a pár fikázó levél volt, melyet néhány - ítélőképességében igen biztos - "olvasótól" kaptunk. Voltak, akik nehezen viselték, hogy lelkesedéstől vezérelt amatőr "újságírók" bizony néha hibázhatnak is. Elismerő vagy javító szándékú levél azonban nem sok akadt... És biza ebbe fáradtam bele... Nem a munka mennyiségével volt gond, hanem azzal, hogy másra nem volt idő az életemben, és sok volt az olvasói fikázás is.

Hiányzik még néhanapján a heavymetal.hu-s meló, vagy már nem is nagyon szokott eszedbe jutni?

A meló nem hiányzik, de azért jó kis csapat volt a klasszikus négyes: Perkele, Bözs, Te meg én. Voltak súrlódások, de máig azt hiszem, hogy önerőből maradandót alkottunk. Néha kicsit szégyellem magam, mikor 2-3 héten keresztül nem is nézek a lapra. Aztán odakattintok, elolvasok pár oldalt, és rájövök, hogy eltávolodtam ettől a világtól. Azonban a heavymetal.hu alapítása és a benne eltöltött idő nem volt haszontalan. Máig abból a felhalmozott "lexikai tudásból" élek, amit akkor magamra szedtem. Persze azóta a zenei színtér igencsak kibővült, megváltozott, de a gumirockereket máig leiskolázom, ha metalkvízről van szó.:)

Érdekelnek még a kemény zenék? Miket hallgatsz mostanában?

Kevés zenét hallgatok mostanság... Leginkább csak autóban ülve, de oda meg lusta vagyok kihordani a lemezeket, így jellemzően hónapokig ugyanaz megy a lejátszóban. Meló közben mennek a metal rádiók, néha felírok egy-egy előadót, hogy majd később utána nézek, de ez is elmarad legtöbbször. Azt hiszem, az utóbbi években egyedül a System Of A Down zenéje volt rám igazán hatással. Néhanapján rámtör az ifjúkori zsongás, és olyankor 2-3-4 lemezt is végigtolok a lejátszóban, de szigorúan csak a régi dolgok közül válogatva. Hogy mit hallgatok ilyenkor? Pfff... Azt hiszem, úgy a legkönnyebb csoportosítani, ha azt mondom: mindent, ami skandináv... Meg old school Helloweent.:) Sajnos azonban azt kell mondjam, a zene kissé háttérbe szorult az életemben... Pár éve természetfotózással foglalkozom szabadidőmben... Az meg egy csendes tevékenység.
www.mullerpeter.blogspot.com

Olvasol még minket időnként? Mi az őszinte (!) véleményed a mai heavymetal.hu-ról?

Más lett az oldal... Nehéz objektív véleményt mondani, hisz akkoriban az életem része volt, ma meg egy honlap a sok közül. Sokkal profibb a külső, azt hiszem a tartalom is nagyobb ütemben bővül, mint korábban. Ha ránézek az oldalra, nem arra gondolok, hogy ezt lelkes zeneszerető emberek készítik szabadidejükben, hanem azt is elhinném, hogy komoly szakmai szerkesztőség van mögötte. Aminek igazán örülök, hogy a lap továbbra sem ment el a mainstream irányába, nem csak a Tankcsapda és a Korn kerül terítékre, hanem mélyebbre ás a metal világában. Alapvetően elégedett vagyok a látottakkal... Büszkén meg merem mutatni bárkinek, hogy ehhez anno nekem is volt valami közöm...


Sumi

Hogy emlékszel vissza mai fejjel a heavymetal.hu-nál eltöltött időre? Mik voltak a legemlékezetesebb, és ha volt, a legkellemetlenebb pillanataid nálunk?

Kezdetben a hm.hu egy pár jófej ismerős lelkes "zajongásának" tűnt, de amikor bekerültem a sűrűjébe, nem akartam hinni a szememnek, hogy micsoda érdeklődés van egy napi (többszöri) frissítésű metal oldalra. Emiatt Perkele-vel és veled sűrűn bújtuk a külföldi oldalakat (főleg a Blabbermouth.net-et), hogy a legfrissebb külföldi pletykákat a saját szájunk íze szerint előadva, de minél hamarabb eljutassuk az érdeklődőknek.
Még nem is voltam hivatalos tag, csak egy jó ismerős a hm.hu bandájának, amikor már volt lehetőségem az újság részére az egyik kedvenc bandám, a Moonspell énekesével interjút készíteni a Szigeten. Ez egyike volt az első lökéseknek, hogy érdemes lenne ezt az egészet komolyabban csinálni és hát ha bekerülhetnék én is a csapatba. A legemlékeztesebbnek azon koncerteket említeném, amelyekre a hm.hu révén jutottam el. Hihetetlen jó érzés volt, hogy nemcsak egy metalos srácként jelenhettem meg sok kedvenc bandáim fellépésén, hanem egy sikeres, sokat dolgozó csapat tagjaként.
Mindmáig a legkellemetlenebb pillanataimnak azon borzalmas kiadványokat tartom, amelyekről nagy szenvedések árán tudtam valami épkézláb dolgot írni. Volt olyan hetem, hogy otthon már csak valami igényes, de nem metal lemezt voltam hajlandó betenni, mert annyira elment a kedvem a sok silány anyagtól A hm.hu időszak döbbentett rá igazán, hogy irdatlan mennyiségű, hihetetlenül gyenge színvonalú lemez jelenik meg a világ zenei palettáján és kisebb csoda, hogy mégis az igazán jó bandák egy jelentős része (sajnos nem mind) jut el az ismertség egy magasabb szintjére.

Hiányzik még néhanapján a heavymetal.hu-s meló, vagy már nem is nagyon szokott eszedbe jutni?

A napi hírvadászat, fordítás, feltöltés, cikkek lektorálása stb., azaz az újságkészítői munka nem igazán hiányzik. Ahhoz túlontúl sok dologgal foglalkozom a hétköznapokban, hogy a hm.hu-s munka jelentős részét kitevő napi tevékenységek hiányozzanak.:) Inkább az a része hiányzik és ez gyakran eszembe is jut, hogy vajon X mit mondana erről a koncertről, vajon mit fogsz írni az új Slayerről, vajon lesz-e interjú az Y bandával stb.

Érdekelnek még a kemény zenék? Miket hallgatsz mostanában?

Pont a napokban volt 20 éve, hogy az egyik TV adón megláttam az Iron Maiden Can I Play With Madness című nótájának clipjét, és ennek hatására az egyik haveromnál lemásoltam a Seventh Son albumot. Hihetetlen más zene volt, mint amit az akkori félig németül, félig magyarul beszélő kereskedelmi rádiókban lehetett hallani - mégis ez a sötét zene rettentően vonzott magához. A Seventh Son címadó tételét például több százszor hallgattam meg azóta, és egyszerűen képtelen vagyok megunni. Az elmúlt 20 évben csak pár hasonló albummal találkoztam, de ezek mindegyike olyan, hogy ha úgy érezném, hogy most már el kéne távolodnom ettől a zenei irányvonaltól, akkor elég betenni valamelyiket, és rövid időn belül újra a kemény zenék fanatikus rajongója leszek.:)
Például az idén véletlenül futottam bele egy sarki ABC-ben a leselejtezendő könyvek között egy magyar Maiden fanatikus srác Iron Maiden könyvébe (kábé 400 forintért). Még csak a 20. oldalon tartottam az olvasásban, amikor újból ugyanazt a mágikus vonzerőt, azt a semmihez sem fogható lelkesedést éreztem, amelyet csak nagyon kevés egyéb dolog tudott az életben megadni. Szóval a kemény zenéktől asszem most már nem fogok tudni megszabadulni.:)
Mostanában rengeteg zenét meghallgatok, de kevés marad meg az MP3 lejátszómban. Pikkpakk kikerült az általam nagyon várt új Orphaned Land vagy az új The Ocean. Hetek óta csak az új Nevermore, az új Soulfly, az új Eluvitie és a tavalyi Dalriada tud bent ragadni mind a lejátszóban, mind a fejemben.

Olvasol még minket időnként? Mi az őszinte (!) véleményed a mai heavymetal.hu-ról?

Igen, pár naponta átolvasom a hazai metal webzineket, és ha van időm, akkor néhány külföldire is rápillantok. Az egy-két évvel ezelőtti nagy dizájnvátás sokat dobott a lapon - akkor úgy éreztem, hogy a hirtelen jött lendület egy új kor hajnalát vetítheti elő, de úgy érzem, nem sikerült meglovagolni a hullámot. A hm.hu-nál a lemezkritikákra mindig nagyon kíváncsi vagyok, de hiányolom a koncertbeszámolókat. Azért a bécsi Slayer koncertről írtakért, és főleg az Araya-val készült interjúért irigykedtem a cikk írójára.:) Ha felteszem az objektivitásra törekvő szemüvegemet, akkor azt kell mondanom, hogy sajnos több hazai webzine is leelőzte a hm.hu-t, de mivel itt szép és emlékezetes éveket töltöttem el, mindig érdeklődő olvasója maradok az oldalnak.


tonto

Hogy emlékszel vissza mai fejjel a heavymetal.hu-nál eltöltött időre? Mik voltak a legemlékezetesebb, és ha volt, a legkellemetlenebb pillanataid nálunk?

Rettentően élveztem a munkát, egészen addig amíg el nem vesztettem a motivációmat. Viszont nagyon jó embereket ismertem meg az akkori stábban. Ha emlékeznék, biztos azt mondanám, hogy a csolnoki WMD days volt a legemlékezetesebb.:)

Hiányzik még néhanapján a heavymetal.hu-s meló, vagy már nem is nagyon szokott eszedbe jutni?

Mint meló nem, hiszen szerencsére van elég dolgom, de néha eszembe jut, hogy írogatnék erről-arról, de nem annyira jellemző.

Érdekelnek még a kemény zenék? Miket hallgatsz mostanában?

Persze. A Periphery első lemezére eléggé ráálltam, és kétlem, hogy idén bárki is jobbat csinálna ennél. Persze a régi kedvencek is megmaradtak, most nagyon várom a Black Label Society új lemezét.

Olvasol még minket időnként? Mi az őszinte (!) véleményed a mai heavymetal.hu-ról?

Minden nap felmegyek, bár a lemezkritikákat egyre ritkábban olvasom, inkább a hírek között szoktam körülnézni. Mióta én kikerültem, nem sokat változott a lap szerintem (persze jöttek új arcok), bár rengeteg olyan hír van, ami engem nem érdekel, de mivel nem csak nekem írjátok, ezt nem hibaként számolom. Szóval csak így tovább, és gratula a tíz évhez.:)