Sick Of It All - Fájdalmasan realistán
[2010-06-14] - Hajas

A New York-i Sick Of It All eddig is egy jó banda volt, viszont nemrég megjelent lemezükhöz, a Based On A True Story-hoz foghatót rég készített a társaság. Kapóra jött a lehetőség, hogy interjúzhatok a csapattal. Nem tudom, van-e olyan idióta, aki nemet mond egy ilyen csapatnak, de én aztán nem hibáztam. A négy évvel ezelőtti intinkhez hasonlóan most is a dobos Armand Majidi állt rendelkezésemre.

Először is, gratulálok az új CD-hez! Szerintem a Based On A True Story talán a legjobb Sick Of It All album a legendás '99-es Call To Arms óta. Te is ilyen elégedett vagy vele?

Köszi. Szerintem meg a legjobb albumunk a Death To Tyrants óta!:) (A poén megértéséhez és a csapatot nem ismerők kedvéért: az volt az előző Sick Of It All lemez - Hajas) Na de komolyan: szerintem talán az eddigi legerősebb, legegyenletesebb színvonalú dalszerzésünket követtük most el.

Milyen visszajelzéseket kaptatok az új albumra?

Eddig nagyon jókat. Úgy tűnik, mindenki totál eldobja az agyát tőle. Szerintem számunkra ez volt az első lépés egy új irányba, melynek lényege, hogy az éneket és a zenét jobban egymáshoz tudjuk passzintani, mint korábban. Ez a fajta megközelítés zeneibb, mégsem áldozzuk fel az agressziót.

Talán érdemes elmondani azt is, mi látható a limitált kiadás bonus DVD-jén.

Némi vicces turnés jelenet három dal közt, amik egy nagyszerű New York-i, és egy klassz London-i bulin készültek.

Nagy vonalakban milyen témákkal foglalkoznak az új album szövegei?

Minden dalnak megvan a maga tárgya, szóval nincs semmi koncepció vagy fő vezérfonal, ami végigmegy a lemezen. Ha muszáj lenne egy témát kiragadnom, akkor a csalódottságot mondanám, de ez amúgy is egy örök téma nálunk.
Nehéz amúgy dühös szövegeket írni és ilyen embernek maradni? Úgy értem, hogy Ti vagytok minden idők talán legnagyobb hardcore bandája, ráadásul már van családotok is, satöbbi. A kérdés másik fele, hogy indulatos vagy inkább békés típusok vagytok a magánéletben?

Egy kicsit mindkettő, de azért nem vagyunk a legnagyobb optimisták. Könnyű mérgesnek maradni, ahogy öregszel. A fenébe is, a legdühösebb, legnyomorultabb emberek egy része épp, hogy az idősebb polgárok közül kerül ki. Őszintén szólva, szerintem minél többet tudsz meg a világról, annál inkább elveszted az ifjúkori jókedvet és a jövőbe vetett optimizmust, mert látod, ahogy a történelem önmagát ismétli. Rájössz egy csomó dologra, amiről régen azt hitted, hogy tudsz változtatni rajta, és amik a civilizáció részét képezik az idők kezdete óta, és nem úgy tűnik, hogy meg fognak változni belátható időn belül.

Már 24 éves banda vagytok, ráadásul a színpadon is jók, de még mindig nincs DVD-tek. Miért van ez így, és mikor fogjátok betölteni ezt az űrt? Amúgy ha jól tudom, volt is erre egy terv pár éve. Mi történt?

Fat Mike (NOFX bőgős, valamint a Sick Of It All egykori kiadójának főnöke - Hajas) nem akarta kifizetni a masterelésre az 1500 dolcsit, mert annyira smucig.:) Csak viccelek, bár tényleg így döntött minden kérés ellenére, amik a The Story So Far DVD megjelentetésével voltak kapcsolatosak. Meglátjuk, mi lesz, de a 2001-es dokumentumfilm, ami már megjelent, annyi elemet tartalmazott a mi történetünkből, hogy azt vesszük észre: ugyanazokat a dolgokat dolgozzuk fel újra.

A Century Media három éve kiadott egy Sick Of It All tribute albumot, rajta egy csomó népszerű bandával, mint Hatebreed, Sepultura, Napalm Death vagy Unearth. Tetszett a lemez? Melyik feldolgozás volt a legjobb és a legrosszabb?

Nem fogok legrosszabbat megnevezni, ugyanis egyiküket sem kényszerítették arra, hogy szerepeljen rajta. Csak le akarták róni a tiszteletüket előttünk, mindezt pedig ki-ki a magam módján. Ez óriási elismerés. A kedvenceim amúgy az Ignite Ceasefire-je és a Rise Against Built To Last-je, mégpedig a beléjük csempészett énekdallamok miatt.

Meg tudtok élni a bandázásból? Ha igen, nehéz-e ez?

Már 1993 óta, szóval már jó ideje meg tudunk ebből élni. Volt pár karcsúbb időszak, de hát nem lehet mindig minden fenékig tejföl. Amikor dalokat írunk, nincs bevételünk a turnézásból, így néha hosszú távon is magunkat kell pénzelnünk.

Az zavar, ha egy rajongótok letölti, de nem veszi meg a lemezeteket? A kérdés másik fele: zenerajongóként szoktál még eredeti CD-ket és DVD-ket venni?

Aha, dühít ez a dolog, mert pénzbe kerül, hogy élhessünk és zenélhessünk. Nem lenne szabad ezt ingyen elérhetővé tenni, a zenészek pedig megilletik az elvégzett munkájukért járó díjat. Magam is bűnös vagyok abban, hogy a legtöbbször inkább letöltök a netről, mintsem CD-t vásároljak, viszont mindig fizetek érte.
Mi a legjobb és a legrosszabb a bandázásban?

A legjobb a kaland része. Minden nap totálisan eltér az előzőtől, és az életünk folyamatosan változik ezáltal. A legrosszabb pedig az, hogy időnként brutálisan fárasztó az utazás. Időnként megfelelő alvás nélkül kell mennünk, és nagy szívás az is, amikor éhesen kell felmennünk a színpadra. Szeretünk mindig 100 százalékot nyújtani a közönségnek.

A New York Hardcore a kilencvenes években nagyon népszerű volt. Még mindig így megy szerinted? Mi a különbség az akkori és mai NYHC színtér között?

A hardcore ugyanúgy ciklikusan ismétlődik, mint bármi más. A világ különböző részein és eltérő időkben is jól megy. A népszerűség szempontjából leginkább egyenletes helyek Németország, Hollandia és Belgium, és emiatt van, hogy az európai turnék fő állomásai ezek. New Yorkban már nincs akkora pezsgés, mint azokban a nagyszerű időkben, de mindig vannak jó és új zenekarok, amik előbukkannak.

Mi a véleményed azokról a hardcore bandákról, amik az agressziót és az erőszakot népszerűsítik?

Hülyeségnek tartom, mert ez csak tönkreteszi a színteret. Ha élvezed az erőszakot, olyan emberek ellen használd, akik megérdemlik, ne a veled egyivásúakon töltsd ki, akik ugyanazt a zenét szeretik, mint te. Egy csomó háború van, amit meg kéne vívni a multicégek és kormányok ellen, amelyek minden értelemben elbasszák a világot, de az emberek túl elfoglaltak azzal, hogy az értelmetlen szarságok miatt egymás ellen küzdjenek. Hardcore? Rajta, harcoljatok valami nagyobb cél érdekében!

Ha Te lennél a világ miniszterelnöke, milyen törvényt vezetnél be?

Eltörölném a lobbizást. Elsőként ez rontja el a világot. A vállalatoknak túl nagy szerepük van a kormány akciójában, vagy épp annak hiányában. Minél több kampánypénzt kapnak a politikusok, annál nagyobb beleszólást nyernek a vállalatok a kormány politikájába. Szerintem beteg dolog, hogy manapság minden kormányzati felügyelő érdekelt abban, amit ő maga kéne, hogy ellenőrizzen.
Tapasztalt zenész vagy. Ha egy tini el akar kezdeni zenélni, mit tanácsolsz neki?

Próbáljatok meg haverokkal muzsikálni, ne ismerősökkel. A barátság egy csapatban nagyon meg tudja nyújtani a zenész karriered élettartamát.

Van valami jó zenekari sztorid?

Nehéz kérdés! Gyakran túl részeg vagyok ahhoz, hogy emlékezni tudjak hasonló szarokra. Mindenesetre volt már szardobálás, szeméremszőr égetés, spermán csúszkálás és elesés, meg hasonló jó sztorik.

Van valami fontos, ami kimaradt?

Az, hogy nagyon szerencsés emberek vagyunk. Nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy megéljen a zenélésből, és habár a mi muzsikánk agresszív, segít elviselni azt a szart, amin átmegyünk az életben. Van egy hely a mérgüknek, és ez valamelyest kreatív, amit még ráadásul más emberek is élveznek. Ez jelenti azt, hogy valaki szerencsés az életben. Remélem, mindnyájan szeretitek az új lemezünket!

Hajas


Az előző Sick Of It All interjúnk itt olvasható.
A csapat előző lemezéről itt írtunk.
Zenekari weboldal itt található.
Belehallgatáshoz pedig itt a Myspace-es oldaluk.