Sear Bliss - András
[2009-01-30] - Hajas

Ritkaság, hogy egy magyar csapat lemezét még évekkel a megjelenése után is heti rendszerességgel hallgassam, de a Sear Bliss előző albuma, a 2007-es The Arcane Odyssey számomra egy ilyen korong, így úgy gondoltam, felkérem Nagy András bőgős/énekest, hogy legyen ő a következő áldozata személyeskedő rovatomnak. András javára legyen írva, hogy minden púdertől mentesen válaszolt még a legrázósabb kérdéseimre is.

Neked mikor és milyen bandákkal kezdődött a metalkodás, és miket hallgatsz most?

Egész pontosan 9 éves koromban, 1987-ben kezdődött az egész, amikor a manapság népszerű filmcsillag, Hujber Feri átmásolt nekem egy kazettát, amin a W.A.S.P. Inside The Electric Circus albuma volt. Totálisan ledöbbentem azon, amit ott hallottam: teljesen megváltoztatta az életemet, és a mai napig nagy kedvencem az a lemez, akárcsak az első és második W.A.S.P. album. Utána jött az Iron Maiden, ami szintén nagy hatást tett rám, különösen a Powerslave és a Somewhere In Time albumok. Ezután aztán szép lassan elkezdtem a keményebb zenék után érdeklődni. Jött a Metallica például. A Master Of Puppets album szintén valami olyasmit idézett elő nálam, ami szavakkal leírhatatlan. Azt hiszem, akkor határoztam el végleg, hogy mindenképp zenélni fogok. Jött aztán a Slayer, a Testament, a Kreator, a Sodom, satöbbi. Akkoriban amúgy is nagyon ment a thrash, és megpróbáltunk mindent beszerezni (Deathrow, Tankard, satöbbi). Manapság is sokat hallgatom a régi kedvenceimet, de kábé 1992 óta főként a black metal játszotta nálam a főszerepet, bár azért jócskán szélesedett a zenei ízlésem az utóbbi időben, tehát egyre többet hallgatok különböző hangulatzenéket attól függően, hogy milyen lelki állapotban vagyok épp, de a black metal most is fontos számomra.

Mi volt rajongóként életed legjobb koncertje?

Nem is tudom. Az biztos, hogy óriási hatással volt rám életem első koncertélménye. Apám elvitt egy Beatrice koncertre 1989-ben, ahol még a klasszikus felállás játszott, és sosem felejtem el azt az élményt, azt a hangulatot, ami ott volt. Ez egyébként egy osztrák koncert volt a rendszerváltáskor. Ha jól tudom, a Beatrice csinált akkor egy olyan turnét a határok megnyitásával, hogy minden környező országban egy magyarlakta településen felléptek, ennek volt része ez a schachendorfi (magyarul Csajta) koncert. Mivel ez tőlünk kábé 10 kilométerre van, ki is mentünk megnézni. Nagy hatással volt rám az is, amikor először láttam élőben a W.A.S.P.-ot, a Metallica-t meg a Motörheadet. Nem tudom, melyik volt a legjobb.

Amikor tiniként elkezdtél black metalt hallgatni, hogy vélekedtél az Inner Circle ténykedéseiről, illetve hogy látod azokat immáron felnőtt fejjel?

Az biztos, hogy az akkori norvég black metalt körülvevő misztikum semmihez sem volt fogható, semmi más műfajt nem övezett ilyen aura és megszállottság. Természetesen ez sok embert magával ragadott, engem is. Nagyon komolyan beleástuk magunkat néhányan ezekbe a dolgokba a környéken. Ma már nyilván kicsit másképp látja az ember a dolgokat, de szerintem ezzel így vannak az akkori színtér főszereplői is.

Kik a kedvenc színészeid, színésznőid, illetve milyen jellegű filmeket szeretsz?

A filmes ízlésem eléggé eltérő az átlagemberétől, ugyanis kifejezetten hányigerem támad a nyálas, úgynevezett hollywoodi produkcióktól, főleg azoktól, ahol mindig Amerika a tuti, mindig Amerika győz, mindig happy end van. Ezért aztán nincsenek is nagyon kedvenc színészeim és színésznőim, inkább kedvenc rendezőim vannak. David Lynch és Stanley Kubrick filmjeinek nagy rajongója vagyok, és ebben nálam szinte ki is merül a filmes rajongásom egy-két nagyon ritka kivételtől eltekintve (például Alien sorozat). Mindig is az olyan mozik vonzottak, amiken meg lehet borzongani, és nagyon sötét a hangulatuk. Én az ilyen filmeket szeretem.

Kik a kedvenc íróid?

Arthur C. Clarke és Wass Albert például.

Ki a legszexisebb női híresség?

Hú, ez nem könnyű kérdés… Például Fergie.
Ha együttjársz egy csajjal, a külső, vagy a belső a fontosabb, illetve konkrétan mik a nyerő tulajdonságok számodra?

A külső és a belső is fontos. Fontos az is, hogy legyen természetes, és ne játssza meg magát, ilyesmik. Mivel én magam is hűvös természetű vagyok, számomra fontos tulajdonság az is.

Érdekelnek a nők akkor is, ha párkapcsolatban élsz?

Egy jóbarátomat tudnám idézni, aki erre a kérdésre azt szokta válaszolni: „aki ezt nem ismeri be, az már szopott is.”:)

Követed-e a bel- és külföldi történéseket, illetve érdekel-e a politika?

Valamilyen szinten követem a történéseket, de totálisan elkeserítő a helyzet mind belföldön, mind a nagyvilágban. Évtizedek óta nem volt ilyen elcseszett a világ. Ez elég szomorú. Amúgy nem igazán érdekel a politika.

Mostanában szinte mindenhol a válságról hallani. Mennyire látod borúsan hazánk közeljövőjét gazdaságilag?

Kár lenne tagadni, hogy mennyire szar nálunk a helyzet. És még nagyobb kár ezt a világválságra fogni. Persze ez most mindenkinek jól jön, azt lehet mondani, hogy azért ilyen rossz a helyzet, mert az egész világ gazdasága válságban van. De aki egy picit is kinyitja a szemét, az jól látja, hogy itt bizony csúnya hibákról van szó, amik az utóbbi időben idejuttattak minket.
Aztán, ami biztos nem segít még rajtunk, az például a hazai termékek és a magyar ipar háttérbe szorulása. Sosem szoktam politikáról beszélni, és ez nem is az. Mint átlagember bosszant fel, hogy miért van az például, hogy elárasztanak minket a nagyáruházak a 90 forintos, szlovák tejjel, de még az osztrák tej is lényegesen olcsóbb, mint a hazai. Engem mondjuk ez nem érint, mert nem iszom tejet, de miért kell tönkretenni a hazai termelőket? Miért engedik a saját termékeink helyébe az olcsóbb, de sokszor sokkal rosszabb minőségű külföldi termékeket? Miért támogatják ezt? Vagy például miért van szüksége hazánknak importpaprikára? Miért van majdnem minden külföldi tulajdonban? Kicsit elkalandoztam, de a kérdésedre a válaszom kiderül az előbbi eszmefuttatásból: valóban borúsan látom a jövőt.

Tegyük fel, hogy megadatik a lehetőség, hogy egyetlen törvényt be tudsz vezetni. Mi lenne az?

Nem tudom, ilyenen sosem gondolkodtam. Nem lennék jó politikus.

Lehet, hogy tévedek, de tudtommal már kevésbé követed figyelemmel a mai zenekarokat. Már nem izgat, hogy újabb kedvencekre lelj, vagy eleve meggyőződésed, hogy a fiatalok közt kevés a jó csapat?

Tény, hogy számomra nagyon kevés eredeti új banda tűnik fel a színtéren, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek jó fiatal csapatok, csak legtöbbjükből hiányzik az eredetiség. Az is igaz, hogy zenészként az ember inkább a saját dolgaira koncentrál, és nem annyira követi már nyomon a dolgokat. Tehát a helyzet kettős: véleményem szerint kevesebb is az eredeti csapat, és én magam sem érek rá felfedezni újakat magamnak.

Előző kérdés folytatásaként: miért van az, hogy a legtöbben kinőnek a metalkodásból?

Én nem hiszem, hogy kinövök ebből a zenéből, hiszen már több, mint 20 éve körülötte forog az életem, de nyilván sokan vannak, akik ha például családot alapítanak, úgy érzik, megöregedtek, és már nem izgatja őket ez. Én nem ilyen vagyok, és nem hiszem, hogy meg fogok változni. Nem tudom elképzelni az életem enélkül a zene nélkül, és azt se, hogy ne zenéljek. Nyilván aki idővel megnyugszik, lehiggad, az már nem igazán vevő a lázadó zenékre. Én viszont úgy érzem, örökké nyughatatlan leszek legbelül, és nem hiszem, hogy kialszik bennem a tűz a kor előrehaladtával.

Hazudnál-e a bíróságon egy haverod kedvéért?

Erre pedig egy Bud Spencer klasszikussal válaszolnék: "Nekem nincsenek barátaim.":)

Ha egy vitában nincs igazad, azt el szoktad ismerni?

Abszolút. Sőt, az a fajta ember idegesít a legjobban, aki azt hiszi, hogy mindig neki van igaza. Volt szerencsém néhány ilyenhez.

Ha valaki belédköt, hajlandó vagy bunyózni, vagy inkább odébbálsz?

Nem vagyok egy balhés típus, úgyhogy nem keresem az ilyen szituációkat. Semmi értelme szétverni egymás fejét. Viszont kiállok a saját dolgaim illetve igazam mellett, és megvédem magam, ha úgy adódik.

Mi a véleményed az Internetről?

Várható volt, hogy az Internettel elszaladnak a dolgok, és nem lehet majd kézben tartani például a zeneipart. Engem a letöltésekkel kapcsolatban igazából az eligénytelenedés zavar. A zenehallgatás számomra arról szól, hogy leülök kényelmesen a két hangfal elé, és élvezem a zenét valami normális cuccon, esetleg olvasom a szövegeket, kézben tartva a borítót... Ehelyett most úgy néz ki egy átlag ember zeneélvezete, hogy lopja a netről a kétes eredetű és valóságú zenét, hallgatja az ötcentis szar hangszórókon, amiket a számítógéphez lehet kapni, közben alt-tabbal ugrál a pornó oldalak között, chatel öt emberrel egyidőben, meg a háttérben letölt 8 filmet és 13 albumot, amiknek abszolút kétes az eredetisége, a számsorrendje, na meg a minősége is. Ez nem zeneélvezet. Ez igénytelenség. Engem nagyon zavar, ha valami nem hivatalos. Meg ha valaminek nem jó a minősége. Az mp3-é pedig nem jó. Elég maradi vagyok ezekben a dolgokban, de akkor is így gondolom. Engem még az is zavar, ha megy a számítógép, miközben zenét hallgatok, mert akkor nem tudok a zenére figyelni. Túl sok mindent csinálunk már a számítógépen sajnos. Én magam is. Persze hihetetlen sok előnye van, és nagyon szeretem is, de én például még életemben nem töltöttem le lemezt vagy filmet. Egyszerűen zavar, hogy nem tudom, eredeti vagy hivatalos-e, amit hallok, látok. Az Internettel nagyon elszabadulnak a téves, hamis info-k.

Mi a legjobb és a legrosszabb a bandázásban?

A legjobb például stúdiózni, és látni, ahogy életre kel, formát ölt egy dal vagy egy lemez. Én az alkotást jobban is szeretem, mint a koncertezést. Az a része is jó, de ott nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogy szeretnéd, mert túl sok az olyan tényező, ami elronthatja az egészet.
A legrosszabb az, amikor átvágnak valami szerződéssel, és jól lehúznak. Nagyon bonyolult az egész rendszer, nagyon nehéz mindent tisztán látni, és valahol ez nem is a zenész dolga lenne, hanem egy menedzseré.

Black metal rajongóként, gondolom nem vagy az a kimondott szentfazék. Sima ateista vagy, vagy hiszel azért valamiben?

Semmiféle vallásban nem hiszek. Azokat emberek találták ki, nagyon jó indokot szolgáltatva a hatalomvágyra, háborúkra és haszonszerzésre. Létezhet valamiféle magasabb erő, ami az univerzumot mozgatja, de ezt mi nem tudjuk felfogni. Inkább a kicsinyes saját dolgainkkal vagyunk elfoglalva, és megalkotjuk a saját vallásainkat. Némelyik nagyon veszélyes is tud lenni, hiszen van, amelyik a saját híveit a többi ember fölé emeli, lenézve a másikat, míg van olyan, amelyik az életet tagadja, mondván hogy a túlvilágon majd jobb lesz nekünk. Remélem, hogy a tudomány hamarosan eljut olyan szintre, hogy jobban megértsük a világegyetem törvényeit, és hogy miért vagyunk itt. Én jól elvagyok a saját világomban, és mindennél fontosabbnak tartom az egyén szabadságát. Sosem szeretnék korlátok között élni, és egy fals hitet követni.

Egyik nagy szenvedélyed a motorozás. Mennyire vagy benne a dolgokban – jársz-e ki versenyekre, olvasol-e ilyesmi újságokat, satöbbi -, illetve volt-e már baleseted?

Igen, elég nagy hobby nálam a motorozás, több motoros újságot is olvasok, járok versenyekre is, de leginkább ilyen magának való motoros vagyok. Nagy túrák, végtelen utak, ezt szeretem igazán. Közúti balesetem szerencsére még nem volt, terepen viszont estem többször is. Enduro versenyző akartam lenni nagyon, sőt egy amatőr enduroversenyen indultam is 17 évesen, de aztán inkább a zenélést választottam. Versenyezni amúgy is túl költséges. Mostanában inkább a túrázásra álltam rá. Van egy kisebb csapatunk, aztán minden évben csinálunk valami nagyobb túrát. Tavaly például az osztrák Alpokat és az olasz Dolomitokat jártuk be, nem kis távolságot megtéve, nagy magasságokban. Idén egy svájci túra van betervezve, egyik barátommal pedig ötéves tervbe vettük a Nordkapp túrát, ami kábé 8.000 km lesz összesen, egészen Norvégia legészakibb pontjáig. Ez a nagy tervünk, remélem megvalósul.

Külföldön is szoktatok koncertezni, sőt néha turnézni is. Az ismertebb csapatok közül kik voltak a legjobb fejek és a legellenszenvesebbek?

Érdekes, hogy általában az ismertebb csapatok a jobb fejek, jópár kezdő csapat meg bunkón viselkedik. Játszottunk egyszer például Ausztriában a Crowbarral, ők voltak talán a legközvetlenebb, legbarátságosabb arcok, akikkel eddig találkoztunk. Nagyon jót mulattunk együtt. Aztán ott vannak Mardukék is: ők is nagyon jó fejek és rendesek voltak velünk a turnén. Akkoriban kisegített náluk Peter Tagtgren is, és vele is nagyon jókat szórakoztunk, nagyon segítőkész volt. A legellenszenvesebb csapat pedig egy német banda volt egy német koncertünkön, akiknek a nevére sem emlékszem, de totál amatőrök voltak, azt tudom. Maga a koncert is borzasztó szar volt, ráadásul összelocsoltak mindent disznóvérrel, ragadt az egész színpad. A koncertszervező is nagyon amatőr fickó volt, kábé 19 éves, át is akart minket verni, satöbbi. Meg kikötöttük, hogy nekünk legkésőbb éjfélkor színpadon kell lennünk, mert másnap volt még egy buli messzebb valahol. Megkértük a gyereket, hogy ehhez tartsa magát, mert láttuk, hogy többórás csúszás volt a programban, de ő csak azt hajtogatta, hogy beszéljük meg az előzenekarral a cserét, meg ő nem parancsol le senkit a színpadról, hiába van csúszás. Ez elég amatőr dolog, mivel ez a szervező dolga lenne. Megkerestük a zenekart, akik elkezdtek arcoskodni, hogy ők ugyan nem játszanak utánunk, mert messze laknak, kábé 80 kilométerre, és szeretnének időben ágyba kerülni. Mondtuk, hogy mi meg 1200 kilométerre lakunk, úgyhogy ne szarozzanak már, de csak bunkóztak, meg elég parasztul viselkedtek. Rájuk hagytuk az egészet, szarunk rá, akkor zúzunk későn. Aztán nem elég, hogy ragadt utánuk az egész színpad a disznóvértől, a gitárosuk még tökrészegen fel is tántorgott a világot jelentő deszkákra, épp mikor már kezdtük volna a koncertet, és elkezdett matatni Necó erősítőjében, meg kihúzkodni a kábeleket, mivel nem találta a sajátját, és gondolta, biztos Necónál van. Na, én életemben akkor láttam legidegesebbnek az amúgy teljesen higgadt természetű Necót, aki kis híján nekirontott a fickónak, hogy takarodjon le a színpadról, mi a faszt képzel. Közéjük is kellett állni, ha jól emlékszem. Letoloncoltuk az embert a színpadról, de kábé a harmadik szám közben a basszusgitáros, aki még bunkóbban viselkedett az öltözőben, feljött, és nagy nyugodtan elkezdte pakolászni az erősítőjét a színpad közepén. Sömi a dobverőivel akarta megdobálni a gyereket, hogy takarodjon már le, csak éppen valami sűrű rész ment. Az a baj, hogy én is későn vettem észre, hogy ott ólálkodik mögöttem a színpadon. Ez így leírva nem tűnik annyira idegesítőnek, de egy színpadon, gúnyos arckifejezésekkel elég dühítő volt. És mindezek után a koncert után eltűnt Necó nadrágja, benne minden iratával, ami aztán az egyik szintén tökrészeg muzsikus táskájából került elő, igaz az egy másik bandában játszott. A vicces az, hogy addigra Necó már annyira ideges volt, hogy nem is mertük megmondani neki, hogy az egyik muzsikus táskájában találtuk meg a nadrágját, hanem azt hazudtuk, hogy valamelyik szék alatt volt leesve. Csak másnap, reggeli közben mondtuk el neki az igazságot, amikor már teljesen nyugodt volt.
Ha kipróbálhatnál egy időgépet, mely kort választanád?

Azt hiszem, a jövőt nézném meg, hogy mi lesz. Nem lenne rossz visszamenni kicsit a múltba is, és megpróbálni megakadályozni néhány dolgot, hogy jobban alakuljon a történelmünk. De ha tényleg alkalmam adódna utazni az időben, akkor azt hiszem, csak néhány évet utaznék vissza, hogy kijavíthassak egy hibát, amit vétettem.

Melyik híres embernek húznál be a legszívesebben, és miért?

Sok ilyen van. Kár is lenne felsorolni. Amúgy meg az a típus vagyok, aki leszarja, ki mit csinál, amíg engem békén hagynak, vagy nem a saját bőrömön tapasztalom a károkat.

Hajas


Az előző Sear Bliss interjúnk itt olvasható.
A csapat előző lemezéről itt írtunk.
Zenekari weboldal itt található.
Belehallgatáshoz pedig itt a Myspace-es oldaluk.