Millió Dolláros Bébi (film)
[2007-03-06] - Hajas

Abban egyetérthetünk, hogy a szomorúbb műalkotások – tök mindegy, hogy könyvről, zenéről, vagy jelen esetben filmről beszélünk – gyakran rendelkeznek egyfajta speciális szépséggel. Nos, ez a közhely a Millió Dolláros Bébire is igaz, mely négy Oscart – legjobb film, férfi társ-szereplő (Morgan Freeman), női főszereplő (Hilary Swank), rendezés (maga Clint Eastwood) – nyert, de utóbbi két kategóriában a Golden Globe is összejött. Ez a díjeső talán túlkapásnak tűnhet elsőre, de csak annak, aki nem látta a filmet.



Nagy vonalakban felvázolnám a sztorit, persze szokás szerint inkább a kedvcsinálás, mintsem a mindent előre elmondás jegyében, hátha valaki nem ismeri a filmet, bár ezt nehéz elképzelni. Maggie Fitzgerald (az említett, és általam korábban ismeretlen Hilary Swank játssza) egy hihetetlenül csóró melós csaj, akinek minden álma, hogy elnyerje a világbajnoki címet a női boxban. Folyamatosan ostromolja a kiöregedett, megkeseredett, de elképesztően profi Frank Dunnt (Clint Eastwood), hogy legyen az edzője. Mivel filmről van szó, a kezdeti visszautasítás először vonakodásba, majd teljes mellszélességgel történő elvállalásba csap át. Természetesen kiválóan tudnak együttdolgozni, hovatovább rögvest eljutnak egészen a világbajnokkal történő bunyóig, ahol viszont nem minden úgy történik, ahogy eltervezték – de nagyon nem.
Töredelmesen bevallom, valahogy sose voltam az a nagy Clint Eastwood rajongó, de itt tényleg odateszi magát az öreg. Nyilván az is számít, hogy ezúttal végre nem westernes, akciófilmes baromságban utazik, hanem tényleg jó a sztori, és partnerei is kiválóak: Morgan Freeman valami káprázatos az edzőterem vezetőjeként/mindeneseként, de Hilary Swank is bődületesen játszik.
Érdekes adalék egyébként, hogy Hilary ellenfelei civilben valóban profi női boxolók, szóval Clint bácsi tényleg adott a hitelességre. Hozzátenném, hogy néhány ijesztően reális figura is megjelenik a filmben: itt megemlíteném a roppant ellenszenves és szűklátókörű papot, vagy Maggie élősködő, minden érzelemtől mentes családtagjait. Nem tartozik szervesen ide, de meg kell jegyeznem, hogy a legtöbb filmmel az a fő probléma, hogy iszonyatosan el vannak rugaszkodva a valóságtól: gyönyörű nők, jóképű férfiak, természetesen mind kiváló erkölccsel, no és persze happy enddel. Talán valóban erre kíváncsi a nagy többség, de a Millió Dolláros Bébi – meg úgy általában a nálunk bemutatásra kerülő filmek – őszintébb, tisztább megközelítése számomra sokkal szimpatikusabb a maga valóságos, valóban hús-vér szereplőivel.
A Millió Dolláros Bébi az a típusú film, aminek kapcsán rengeteg további kérdésen el lehetne filózni, de talán nem is ez a lényeg. Ehelyett egyszerűen csak ülj le mellé, és hagyd, hogy magával ragadjon ez a valóban megindító filmklasszikus.

Hajas