Ill Nino - 2006. február 3., Wien, Arena
[2006-03-03] - Körmi

Mindenkinek van "szíve csücske". Nekem az Ill Nino már egy ideje ilyen. Szerettem az első két lemezüket, és ugyan az új, a One Nation Underground nálam még nem üti meg a régiek szintjét, mégis nagyon komázom. Két ütős, latin tempók, zúzda gitárok, a mikrofon egy igazi énekes, frontember kezében - kell ennél több? Kocsiba be, ablakot le, hi-fi:on, két és fél óra után off!

Bécs, a város: különleges szimbóluma fiatalságomnak... Koncertrejárás a kedvencekért, akik idáig soha nem jutottak el, és van, aki azóta sem (Danzig, Prong) - a Nino is ilyen! Ausztria bezzeg rendszeresen, minden lemez után kap egy kis emlékezetfrissítést belőlük. Hálásak is, csipázzák a fiúkat. Nálunk ez valamiért még várat magára, pedig az ex-Machine Head gitáros Ahrue Luster belépésével sokkal nagyobb figyelem irányul a csapatra.

A kritikus szemlélő nézőpontjából a harmadik alkalom már nyilván hordoz veszélyeket egy banda számára: az újdonság ereje hatalmas, hisz földbe döngölt az első bulijuk atmoszférája, színpadi akciója. Más volt így az érzet, kicsit kiszámítható a forgatókönyv, de nem zavaróan: lendületes az előadás, introk, dobshow, és szemezgetés a három lemez legjavából...

Ritkán érzem azt buli után, hogy mindent hallottam, amit szerettem volna. Most viszont nem maradt hiányérzetem: pörögtek a kedvencek, csakúgy, mint a labancok - hatalmas beindulás volt néhol! A koncert hangzására sem lehetett panasz: arányosan és bivalyerősen röffent a cumó! A volume rendesen ráragasztotta a mosolyt az arcomra.
Persze, a vége után a ruhatáros tortúra felért egy igazi bogyós afterparty-val, és utána letaposott cipősarokkal kilépve a februári mínuszba visszaröppentünk a valóságba: welcome, this is the real world!

Már fél lábbal kilépve ugyan az undergroundból, de a világméretű, nagy áttörés még biztosan várat magára. Mindenesetre sok sikert kívánok, megérdemlitek!

Körmi


Az Ill Nino utolsó lemezéről írt kritikánk itt olvasható.
Zenekari weboldal pedig itt.