Summer Breeze - 2003.08.21-23., III. rész
[2003-11-30] - Perkele

2003. 08. 23. Szombat



A fesztivál utolsó napján a Defending The Faith lépett először színpadra. A progresszíves hatásokat is felmutató heavy-power metal zenekar dobos nélkül üzemel, a dobgépet a gitáros kezelte, Robert Balci. Az ő neve egyébként a Stormwitch-ből csenghet sokak számára ismerősen. Átlagos énekes, nem túl figyelemfelkeltő zenéjüket ugyan lelkesen adták elő, mintha nagy tömegnek és nem néhány embernek játszottak volna.
Ez ugyan pozítivum, de az átlagos színvonalon akkor sem javít. Két számot sikerült megjegyeznem rövidke programjukból, a Defending The Faithet és egy újnak konferált dalt, a Strongert, amely után Robert jókedvűen még egy dobszólót is imitált. Gratulálok a lelkesedésükhöz, de itt ki is fújt a dolog.
www.defending-the-faith.de

A következő banda, a The Armada is két ex-Stormwitch tagot(Peter Langer és Damir Uzunovic) tudhat soraiban, sőt még a Brainstorm-os basszer, Andreas testevére is játszik a bandában. Ezek után elég nagy volt a valószínűsége, hogy nem nekem valók voltak és valóban, neoklasszikus heavy-power metaljukat nem állhattam sokáig.

A modern, nu-metalos Korodedet se bírtam sokáig nézni. Végül is vasárnap volt, amikorra sokan 'elfáradtak' már és nem erőltették agyon magukat, hogy megnézzék a nyitó bandákat, de ennek ellenére sem értem, hogy és miért kerültek be e fesztivál fellépőlistájára.
www.koroded.de

A következő említésre érdemes csapat a német Darkseed volt. Az új frontemberrel játszó zenekar remekül teljesített, Cristoph-ban megfelelő utódjára leletek az alapítótag Stefan-nak. A Dying Landdel kezdtek, majd további új dalok következtek, a Where Will I Go és a Life. Az előző album dalai voltak soron, az I Deny You és a Forever Darkness, utánuk pedig egy még régebbi felvételt a Self Pity Sick-et játszották. Befejezésül ismét új lemezük egyik dalát választották, a Souls Unite-ot.
Ugyan nem vagyok rajongója a stílusnak, amit játszanak, mégis azt kell mondjam, egész kellemes volt a fellépésük.
www.dakseed.com

A német Desaster egy alábecsült thrash-death zenekar. Nagyon jók old-school-thrash-death metaljukban, bár tény, hogy túl sok izgalmasat nem nyújtanak. Itteni koncertjük során főleg az új lemezre koncentráltak, de természetesen nem feledkeztek meg régebbi 'slágereikről' sem.
Néhány számcím: Teutonic Steel, Metalized Blood, Nighthawk, Symphony Of Vengeance. A közönség részéről mindenesetre nagyon jó volt a fogadtatásuk.
www.total-desaster.de

Ha már a WOA-n nem láttam, itt sikerült elcsípnem a Dew-Scentedet. Zenéjük élőben előadva is nyers, agresszív, igazi thrash metal, bár az én ízlésemnek még mindig nem az igazi. Itt ráadásul még szárazabbnak is tűntek a dalaik, de ez betudható a nem tökéletes hangzásnak is.
A régi számok közé beiktattak két újat is, az alábbi sorrendben: Bitter conflict, Unconditional, Soul Poison (új), Life Ending Path, Inwards, Acts Of Rage (új), This Grace.
Akadt egy játékos kedvű rajongójuk is, aki útjára indított egy fehér labdát a közönség kezein. Pár percig elszórakoztak vele, míg a Dew-Scented a színpadon nyomult, megpróbálva azt még hozzájuk is feljuttatni.
www.dew-scented.de

A holland Callenish Cricle következett a kisszínpadon. Szerencsére ezen a fesztiválon hangzási probléma nélkül játszhattak, igy 35 perces koncerjtük teljes egészében élvezhető volt és végre alkalmam nyílt a Pestilence dal, az Out Of Body meghallgatására is. Itt is a Soul Messiah-al nyitottak, majd jött a Forsaken, Witness Your Own Oblivion, What Could Have Been és az Obey Me.
Ekkor már nagyon meleg volt és a biztonsági emberek folyamatos hűsítő locsolása mellett is nehezen lehetett viselni. Fanatikus rajongóikat persze ez sem tartotta vissza a tombolástól, de én árnyékba húzódva készültem inkább a God Dehtroned-ra.
www.callenish-circle.com

Hiába a tűző napfény és a banán rothasztó meleg, népes tömeg gyűlt össze a God Detroned-ra, akik a The Art Of Immolationnel kezdték meg a koncertjüket. Ahhoz képest, hogy frontemberük, milyen 'állat'-módra képes hörögni, nyugis, csendes embernek tűnik, még a koncertek alatt is. Míg a többi gitáros lelkesen headbangel, ő inkább vokálosi kötelezettségeire koncentrál, hogy a szövegek minél komolyabb, minél pusztítóbb hangnemben szólalhassanak meg. A Warculttal folytatták, majd jött a Soul Sweaper, Slaughtering The Faithful, az óriási refrénnel rendelkező, súlyos The Tombstone, Serpent King a Boiling Blood, Villa Vampiria és végül az Evil Dead a Deathtől. Feszesen, pontosan játszottak, szinte lemez minőségben.
Eredetileg úgy terveztem, ha már itt látom őket, kihagyom majd a budapesti koncertet. Nem így történt, elzarándokoltam az E-klub-ba is. Bonusza a helyzetnek, hogy arra mindössze két napot kellett várnom.
www.goddethroned.com


Az Undertow számomra egy újabb ismeretlen banda volt a Summer Breeze fellépői között, de feltöltödve a God Dethroned kibocsátotta energiákkal, érdeklődéssel tekintettem fellépésük elé. Mint kiderült, a Crowbar-os nyomokban haladó csapat egy igen lenyügöző előadását csodálhattam meg. Még ha zenéjük nem is teljesen az én világom, ráadásul nem is ismertem őket, átélésük és a stílus iránti szeretetük átjött a dalokon és azon, ahogy eljátszották őket.
A számok bemutatásának köszönhetően három dal címét sikerült elkapnom: 34ce, w.o.t.,fubar. Már csak egy kinyomozni való kérdés maradt hátra: az énekes és a dobos vajon testvérek?
www.undertow.de

Mivel már elég régóta gyűrödtem a fesztivál terepen és a következő két fellépőre, a Sinner-re és a Within Temptation-re nem igazán voltam kíváncsi, frissülni, pihenni indultam sátram nyugalma felé.
sinner.rocks.de
www.within-temptation.com

A Hollenthon negyed 9-es kezdésére igyekeztem vissza és mivel nem akartam lekésni fellépésüket, még belepillanthattam a Within Temptation szereplésébe is. Számomra meglepő tömeg gyűlt össze a zenekar koncertjére, akik látványos színpadi díszekkel készültek. Ennél többet azonban továbbra sem tudok róluk mondani, mivel csak az utolsó számukat volt szerencsém hallani.
A tegnapi vetköző est versenyzői ezúttal a Hollenthon nevű formáció alatt léptek színpadra. Míg a Pungent Stench stílusílag egyértelműbb, addig a Hollenthon neve alatt egy kifinomultabb, sokrétű zenét játszanak. A szimfonikus vonások megférnek a világ minden területéről összeszedett jellegzetes, folkos dallamok, a heavy metal vagy éppen a - mellettük - durvának tűnő blackes-thrashes dolgokkal összegyúrva, és a végeredmény egy dallamos, tartalmas, alkonyati zene. A gallopozós vagy a harcias ütemek összeolvadnak a spanyolos, keleties dallamokkal és a középkori, epikus témák is megférnek egy nyers thrashes alapban. Értitek már? Nem? Meg kell hallgatni egy lemezüket.
Koncertjükön főleg 2001-es lemezükre összpontosítottak : Fire Upon The Blade, Homage - Magni nominis umbra, Y Draig Goch, Woe to the Defeated, Promonition - Lex Talionis, To Kingdom Come, Vestige - Non omnis moriar, ráadásként pedig a Conspiratort játszották, ajánlva a dalt a világ egyik legjobb zenekarának, a One More Day-nek - ha jól értettem a nevet, bár információt nem sikerült róluk találnom.
2001 óta viszonylagos csend honol a zenekar körül, csak reménykedni tudok, hogy hamarosan új lemezzel jönnek majd ki.
www.hollenthon.com

A rozsaszínű maskarában fellépő J.B.O. humoros előadása valószínűleg jobban lázba hozott volna, ha értettem volna német szövegeiket, de így inkább sörözni támadt kedvem, lehetőleg próbálva minél távolabb kerülve a színpadtól.
www.jbo.net

Ennek az lett a következménye, hogy ismét a kempingbe kötöttem ki, ahonnan rövidesen indulhattam is vissza, hogy elcsípjem a The Crownt. Sűrű tömegen verekedtük át magunkat, hogy a J.B.O.-ról távozókon át elérjünk a Pain Stage-hez. Nem volt könnyű feladat, de a The Crown-ért sok mindenre képes az ember...
Végül épp időben keveredtünk ki a tömegből, hogy hallhassuk még az első számot is. Bivalyerős hangzással szólaltak meg a The Crown dalai, kegyetlen volt! A zenekar a színpadon, közönségük a színpad előtt zúzott teljesgázzal, még az új lemez Zombifiedjára is, amit régi dalaik közé beszúrtak. Voltak a 'szokásos' számok, mint Under the whip, Under the whip, World Below, 1999-Revolution 666, Satanist, Total Satan, Crowned in Terror, Executioner-Slayer of the light, Deathexplosion stb. Wacken-en fényes nappal, nem a legjobb hangzással játszottak, itt viszont minden a helyén volt - legalábbis úgy tűnt Marko története ellenére.
Zúztak és a Napalm Death mellett vállvetve a fesztivál egyik legerősebb koncertjét adták. Nem is engedhettük el őket ráadás nélkül, amiért cserébe ők, képletesen értve ugyan, de megsemmisítették a színpadot.
www.thecrownonline.com

Míg a The Crown játszott, a nagyszínpadon hatalmas svéd zászlót feszítettek háttérnek, készülve az In Flames-re, akik erre a jó másfél órás koncertjükre is hihetetlen mennyiségű pirotechnikával készültek - fényképezni csak a színpad szélein engedtek a szinte folyamatosan hulló szikrák és a többi égésimelléktermék miatt. Viszont a hangzás pont ennek ellentéte volt, a System alatt úgy tűnt csak a dobokat hallottam és az utána következő jó pár szám is elég gyatra hangzással szólalt meg. Anders a tőle megszokott energikus módon jött-ment, ugrált, rázta rasztás fürtjeit, míg a többiek ismét háttérben maradtak. Sőt, a színpad szélén is ritkán bukkantak fel, megnehezítve a fényképezést.
"I'm positive to go insane tonight" konferálta fel koncertjüket Anders az elején és a rossz hangzás ellenére a tömeg igyekezett vele tartani. De ez nem is volt nehéz, tekintve, hogy majdhogynem 'best of'-ot játszottak, beleiktatva egy új számukat együtt is: Cloud Connected, Clayman, Watch them Feed (új), Episode 666, System, R2R, Gyroscope, Only for the Weak, Drifter, Moonshield, Trigger, Behind the Space, Embody the Invisible, Pinball Map, Clad in Shadows, Pinball Map, Black & White, Colony.
www.inflames.com

A Letzte Instanzot azért szándékoztam megnézni, mert a fesztivál utolsó napján, a legutolsó fellépők voltak. Koncertjük azt jelentette, hogy valami véget ért és egy év múlva lesz csak folytatása. Hiába a nehézségek, hiába a fáradtság, mégis nehéz szívvel veszi tudomásul az ember, hogy egy ilyen három napos 'buli' véget ért. Húzzuk, halasztjuk a dolgot, amíg lehet. Ráadásul érdekes színpadi berendezések kerültek a színpadra, ami minden laikust kíváncsivá tett. Aztán bevonultak a zenekar tagjai szokatlan öltözetükben és hozzákezdtek nem mindennapi koncertjükbe. Az elektronikus zene és a Rammstein látványvilága sokakat megérintett, mert Németországban gombamód szaporodni kezdtek a furcsábbnál-furcsább crossover brigádok.
Egyik képviselőjük a Letzte Instanz Zenéjükben volt minden, a rock, punk, hiphop, klasszikus... ami csak zenekedvelő embernek eszébe jut. Hegedűsük Adamskij-jaal rokonlélekmódra jött-ment a színpadon és dirigálta a közönséget, míg csellós társa piros tarajával felelőssége teljes tudatában ült célkeresztes székén.
Csak gratulálni tudok nekik!
www.letzte-instanz.de





Nos, ez is véget ért. Elkezdték bontani a színpadot, és voltak, akik rögtön haza is indultak. A fesztivál filing elszállt és ki szomorúbban, ki vidámabban, de készültünk visszatérni a hétköznapokba. A bonyodalmakra és bosszantó dolgokra ma már nevetve emlékezünk és még legalább egy évig, a következő Summer Breeze fesztiválig, meséljük majd őket azoknak, akik nem voltak ott.


A harmadik napon készült képek itt tekinthetőek meg.

Summer Breeze